Vidék nélkül nincs esély

Ovádi Péter imádja a kézilabdát, számára a család és a biztonság az első, nagy munkabírású, rendszeresen jár színházba, támogatja a kultúrát, segíti az időseket, jól informált, rendszeresen felhívja a figyelmet a családi adókedvezményekre és elkötelezett híve a herendi porcelánnak. Neki köszönhetők a cuki pingvinek az állatkertben, két kezével aszfaltozta le a 8-as út elkerülőjét, és ha esténként a veszprémiek rápillantanak büszkeségükre, a Hangvillára, tudják, hogy ezt is Ovádi Péternek és a Fidesznek köszönhetik. Mindez nyilvánvaló azok számára, akik a helyi lapokat böngészik vagy csak elolvasták a Hajrá, Magyarország! című kiadvány helyi mutációját, címlapon Orbán Viktorral, Böde Danival, Kis Virág bikini-fitneszversenyzővel és persze magával a jelölttel.

„Ovádit jól felépítették. Járta a falvakat, a helyi újság minden alkalommal megírta, hogy nála jobb frakcióvezető a földön nincs, tehetséges, vallásos ember, aki – ha úgy adódik – az evangélikus pap helyett felolvassa a szentenciát az ökumenikus istentiszteleten” – mondja Katanics Sándor. De az országos hírű Lovassy Gimnázium matematika– fizika szakos tanára, a DK helyi választókerületi elnöke szerint az embereket főleg az győzte meg, hogy a 25 polgármesterből 22 aláírta a Fidesz körlevelét, amelyikben az állt, hogy csak Ovádit szabad támogatni.

Egy fertőző ellenzéki

A polgármesterek – köztük több független – nem kockáztattak. Bármennyire érezhető volt is a fővárosban és környékén a „kormányváltó hangulat”, nekik holnap is ki kell osztani a közmunkát, ki kell pucolni a vízelvezető árkokat és le kell festeni a helyi focipálya kapuit.

„Zolikám, én akármit aláírok, csak jöjjön a pénz” – mondta egyikük Kész Zoltánnak, akivel egyébként szívélyes, baráti kapcsolatban áll.

Kész a 2014-es Közfelháborodás Napján vált országosan ismertté. Akkoriban mélyponton volt az összefogásra képtelen pártok népszerűsége, a civilség és a függetlenség a kiutat jelenthette, és sokan – köztük a baloldali pártok is – meglátták benne a lehetőséget. Amivel élt is. Egy évvel később megnyerte az időközit. A stábja tudta, neki Veszprémben kell nagyon nyernie, tudniillik a falvakban már akkor sem volt igazi esélye.

„Most másfélszer annyi szavazatot szereztem a kistelepüléseken, mint 3 éve, Ovádi viszont 10 ezerrel többet. Három évig jártuk a falvakat, de a lejárató kampánnyal és a beidomított polgármesterekkel nem tudtunk mit kezdeni. Kész Zoltán soha nem tett semmit, nem is keresett, hiába próbáltunk kapcsolatba lépni vele, őt nem érdeklik a helyi emberek, csak a parlamenti mandátuma. Ezt sulykolják az embereknek – mondja, és hatalmas papírköteget vesz elő. – Ez az elmúlt három év levelezése. Felül ez a négy levél Navracsics Tibornak szólt, amikor átvettem a körzetét. Szerettem volna leülni vele, hogy megbeszéljük a legfontosabb teendőket, de vagy válaszra se méltatott, vagy azt üzente, hogy nem áll módjába beszélni velem. Ugyanez a helyzet a választókerületi polgármesterekkel. Kiadták nekik a pártközpontból: nem állhatnak szóba velem. Ha meghívnak egy falunapra, ugrik a támogatás. Mintha valami fertőző betegségem lett volna.” Meséli, hogy amikor a kampányban kitelepültek Hárskútra, a polgármester ötször sétált el az asztaluk mellett, és figyelte, ki áll meg beszélgetni vele.

Az interjúra készülve, a város egyik nevezetessége, a „húszemeletes” mellett találkoztunk Judittal, aki biztonsági őr és rendész. „Nézze meg, az egész ház beázik, a burkolata lepereg, hiába szóltam én már mindenkinek, a fülük botját se mozgatták. Ez a Kész Zoltán se. Nem változik itt semmi!” – summázza tapasztalatait. „Számtalanszor próbáltam leülni Porga Gyulával (a város polgármestere – a szerk.), de a hivatalos kötelezettségeken túl mindig elutasító volt” – magyarázza Kész. Ekkora ellenszélben pedig elég nehéz bármit is tenni.

Drága, de csak ez éri meg

Az is igaz ugyanakkor, hogy a Jobbik kivételével az ellenzéki pártok nem voltak jelen a kistelepüléseken. „Ahova tudtunk, elmentünk, de soha nem volt annyi pénzünk, hogy állandóan jelen legyünk ezeken a településeken – mondja Kész. – Sokszor éreztem a kampányban, hogy nagyon lebecsüli az ellenzék a vidéket. Megnyerjük Budapestet, miénk az ország. Ehhez képest Orbán elengedi Budapestet, mert az a 106-ból csak 18 képviselői hely, és jót röhög a markába.” „Az úgynevezett ajtótól ajtóig kampány nagyon sokba kerül. Iszonyat mennyiségű ember kell hozzá, és még az MSZP-nek sem volt annyi pénze, hogy Budapesten minden kerületben megcsinálja. Hát még itt” – teszi hozzá Katanics Sándor.

„Meghirdettünk egy lakossági fórumot Városlődön, de egy lélek nem jött el. Pedig még plakátok is voltak.” Ezt már Meződi János, a Momentum jelöltje mondja. A nyugalmazott bíró, a megyei Törvényszék egykori elnöke a Nolimpia kampány után találkozott a párt vezetőivel, és lett a helyi jelöltjük. „A Momentum akkor volt a csúcson, az volt az érzésünk, mindenki rólunk beszél. Ehhez képest nemhogy a kistelepüléseken, Veszprémben sem igen találtunk olyan embert, akit érdekelt volna a Momentum vagy a Nolimpia. Csak néztek ránk, hogy mi van.” A Momentumnak alig egy éve volt, hogy felkerüljön a térképre, de ezt – legalábbis helyben – nem tudta elérni. A fő okok: időhiány, pénzhiány és médiaellenszél. „A kampányban – ahogy mindenki – mi is kaptunk tíz percet a városi tévében, de ennyi. A médiajelenlétünk nagyjából olyan volt, mintha kiálltam volna a sarokra, és elkezdtem volna kiabálni. Szerintem ez nagyobb probléma, mint a borzasztó választási törvény” – mondja az egykori főbíró.

Mindenki egy mögött

Kész Zoltán szerint Hódmezővásárhely megmutatta, hogy csak egy „rendszeren kívülről jött” civil képes legyőzni a Fideszt. „Sokat hibáztunk. Lebecsültük a Fidesz médiafölényét. Lebecsültük a helyi településvezetők befolyását. Nem tudtuk pénzben felvenni a versenyt a kormánypártokkal. De mindez semmit nem jelentett volna, ha mindenhol mindenki beállt volna a legesélyesebb jelölt mögé” – jelenti ki határozottan, hozzátéve, hogy ezt viszont a pártok elszabotálták.

A visszalépett DK-s jelölt nem írná le a pártokat. „Nem tudtunk teljes mellszélességgel kampányolni Zoli mellett, mert ő ezt nem akarta – mondja Katanics Sándor. – Számára a függetlenség volt a legnagyobb érték, így viszont mi sem mondhattunk mást a szimpatizánsainknak: egyéniben szavazzanak rá, és ha akarnak, kampányoljanak neki. Ebben a rendszerben tényleg csak egyetlen erős támogatottságú ellenzéki jelölt nyerhet, de ez még mindig egy olyan demokratikus berendezkedésű ország, ahol a parlamentbe jutott pártok adják a képviseletet. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy ezt megtegye párt nélkül is. Megtették? Ha mi eltakarodunk, attól nem lesz jobb a helyzet.”

Hihetetlenül korszerű programunk van, amit az átlag magyar választópolgár nem ismer – mondja Meződi János. – Ha elmondtam, hogy mi van benne, azzal egyetértettek, de a lényegét nem értették meg. Sok helyre pedig egyáltalán nem jutottunk el.”

Egy kérdésben mindannyian egyetértettek: az önkormányzati választásig sokkal nagyobb erőforrásokat kell koncentrálni vidékre, mert ha itt nem tudnak előrébb jutni, akkor négy év múlva sem lesz sok esélyük.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!