Kivonul az iszlamista al-Sabab Szomália fővárosából, Mogadisuból. Az al-Kaidához közeli milícia, amely az afrikai ország jelentős része felett ellenőrzést gyakorol, nem engedi be a külföldi segélyszállítmányokat, mondván, a Nyugat eltúlozza a helyzet súlyosságát.

 
Egyre súlyosabb az éhínség Afrika szarván

Pedig a térségben hatvan éve nem volt ekkora szárazság. Azzal, hogy a milicistákat harcok árán a kivonulásra kényszerítették a fővárosból, esély nyílik arra, hogy több ember jusson hozzá a külföldi élelmiszersegélyekhez.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgaz­dasági Szervezete (FAO) szerint legalább 11 millió ember életét veszélyezteti az aszály Kelet-Afrikában. Az elmúlt három hónapban 30 ezer gyerek halt éhen Szomáliában, az ország öt tartományát és 3,2 millió lakosát – hivatalosan is – éhínség sújtja. Az állatok és a növények is elpusztultak, nem lehet újrakezdeni a gazdálkodást.

Eddig Mogadisu egyes részein a nyugati hatalmak által támogatott központi kormány, máshol az al-Sabab hatalma érvényesült. A húsz éve dúló polgárháború következményeit súlyosbítja azonban, hogy az eredetileg 30 ezer lakosú fővárosba az aszály és az éhínség miatt mintegy 100 ezer ember menekült az utóbbi hónapokban. A kormány által ellenőrzött külvárosban lévő Badbado tábor lakóinak annak ellenére, hogy az ENSZ Világ­élelmezési Programja nemrég 300 tonna élelmiszert hozott ide, keményen meg kell küzdeniük az ételért, mert a segélyből máris jelentős mennyiséget elloptak a helyiek – nyilatkozta a szervezet szóvivője a Reuters hírügynökségnek. A mogadisui civileket és katonákat rendszeresen látni ENSZ-es zsákokkal a hátukon vagy a talicskájukon, amiket a piacra visznek, hogy ott készpénzért értékesítsék. Néhány napja az ételért sorba álló tömegbe fegyveresek lőttek, legalább tíz embert megöltek és tucatnyit megsebesítettek, majd a káoszban ellopták a segélyt.

Aki menekülni akar a polgárháborútól, inkább a szomszédos Kenya felé veszi az irányt. Hónapok óta emberek százai kelnek útra naponta, hogy a kenyai Dabaab menekülttáborban, a világ legnagyobb ilyen létesítményében jussanak élelemhez és ivóvízhez. A Kenyába vezető út mentén egyre több holttest fekszik. Az anyák gyakran ott kell, hogy hagyják végsőkig legyengült gyermekeiket az út mentén, hogy az a többit ne hátráltassa. Egy, a BBC-nek nyilatkozó asszony, aki erre kényszerült, azt mondta, hogy az otthagyott fiának tekintete a mai napig kísérti. Nála szerencsésebb Vihíli Oszman Hadzsi, aki öt gyermekével kelt útra, miközben a hatodikat várta. 22 napig gyalogoltak, ennivalójuk nem volt, csak vizet ittak időnként. Már csak 80 kilométerre voltak Dabaabtól, mikor megindult a szülés. Egy akácfa alatt adott életet lányának, akit Iisának, azaz életnek nevezett el. Mostanra a táborba értek, de már ott sincs se élelem, se ivóvíz.

 

Az éhínséget hivatalosan így határozzák meg: a népesség döntő többsége a naponta szükséges 2100 kalóriának csak a töredékéhez jut hozzá – a gyerekek 30 százaléka súlyos alultápláltságtól szenved és naponta 10 ezer emberből minimum 2 felnőtt vagy 4 gyerek hal éhen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!