Pécs, sok egyéb mellett, a szoborharcok hazája is. Nincs még egy olyan város kerek ez országban, ahol annyi egymásnak és egymás szobrának eséséről cikkeztek volna az elmúlt néhány évben, mint itt. Talán emlékeznek a Böszörményi István-botrányokra – ő volt az, akinek két köztéri alkotása mellé fenyőfát akartak telepíteni (gyökerei hamar kiszorították volna a szobrokat a helyükről), melyre igen hevesen és nem kimondottan szalonképesen reagált közösségi oldalak bejegyzéseiben.
És ő volt az is, aki úgy nagyjából 3 éve a város sétálóutcájának elején, ünnepélyes keretek között átadott, aranyló kályhazománccal ékes, Weöres Sándornak emléket állító Kligl Sándor-alkotást, némiképp jogos tiltakozásul, liszttel hintette be. A hivatalos álláspont szerint, hiába küzd évek óta a pécsi szoborrongálások ellen, a lisztes sztori és az ocsmány beszéd miatt ő a garázda – el is ítélték miatta –, ekképpen munkásságát azóta GarázdArt néven illeti. A pécsi szobrok pedig továbbra is megrongálva állnak, ha állnak, vagyis ami áll belőlük.
Taubert László A kicsi című férfi akttorzója például, melyet 1995-ben adományozott a városnak a művész, jó ideje meredező fallosz nélkül ácsorog a Szent Mór utca és a Király utca sarkán. Annak idején eléggé megosztotta, sőt sok esetben zavarba is hozta a közvéleményt, hogy akár akarják, akár nem, egy akasztó formájú, az utca felé meredő hímtag mellett kell elsétálniuk jártukban-keltükben. Aztán jött valaki egy csillag- és holdfénymentes, sötét éjjelen, és megkegyelmezett a prűd lakóknak: letörte A kicsi nem is olyan kicsi falloszát, melyet a város „jobb a békesség” alapon nem enged helyreállítani. Végül is a szobor így is szép, és még jobban is illik a mai gendersemleges világba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!