ANYA&APA rovatunkban: MEGKÉRDEZTÜK…Al Ghaoui Hesnát az MTVA riporterét, külpolitikai újságíróját, az egyéves Neda édesanyját.
– Nemrég kezdte el újra forgatni Bábel című műsorát. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát az anyai feladataival?
– Elég nagy kihívás, bár sejtettem, hogy nem lesz egyszerű. Elsősorban logisztikailag kell megoldani, ami a könnyebbik feladat, mivel a férjemnek is rugalmas az időbeosztása, és a család többi tagja is nagyon sokat segít. Nekem a lelki oldala a nehezebb, mert ugyan itthon dolgozom, mégsem könnyű elvonulni. Néha nehezen élem meg, hogy ezt az időt vele is tölthetném, pedig csak pár órára kell egy szobával odébb vonulnom, amit ő valószínűleg nem is érzékel.
– Változott a munkához való hozzáállása a kislánya születésével? Most is elmenne egy háborús zónába tudósítani?
– Nem mennék már ilyen helyekre. Teljesen máshogy tekintek a biztonságomra, Neda miatt féltem magam. Folyamatosan körülötte forognának a gondolataim, dekoncentráltan pedig nem tudnék higgadt döntéseket hozni. Sejtettem, hogy a háborús helyszínek kiesnek a repertoárból, ha gyerekem lesz, de érdekes, fontos történetek máshol is vannak bőven.
– Hozott meglepő változást az anyaság a személyiségében?
– Eddig is sokszor kellett improvizálnom a munkámból adódóan, és azt hittem, nem érhet meglepetés. Pedig dehogynem, anyaként olyan fokú rugalmasságra van szükség, amire szerintem senki nincs felkészülve. Én mindig is fatalista voltam: azt gondoltam, aminek meg kell történnie, az úgyis meg fog történni, csak észnél legyen az ember. De megingott ez a világnézetem, mert az anyákba milliónyi szorongást, féltést ültet a környezet, sokszor csak azért, hogy megvegyenek valamit vagy ránk erőltessenek egy viselkedési formát. Próbálok ezeken túllendülni. Mindent megteszek, hogy Neda boldog, kiegyensúlyozott legyen, de elfogadom, hogy mindent nem tudok befolyásolni.
– Mennyire szeretné, ha Neda „világpolgár” lenne, a szír gyökerei például megjelennek a mindennapjaikban?
– Nincs kifejezett szándékom, hogy világpolgárnak neveljem, de egy picit már most is az, annyi helyen jártunk a születése óta. A férjemmel ugyan megbeszéltük, hogy a veszélyes helyeket kizárjuk, de az utazás mindkettőnknek fontos. A szüleim sem sulykolták belém az arab identitást, és pont ezzel érték el, hogy nekem fontos legyen. Az életünknek része az utazás és a sokféle kultúra, remélem, hogy előbb-utóbb Szíriába is el tudunk látogatni. Hogy Neda mit kezd ezzel, és hogyan építkezik belőle, majd eldönti.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!