Ez már tényleg csak egy hajszál. A legközelebb került Magyarország ahhoz, hogy a befektetésre ajánlott kategóriából az úgynevezett bóvliba kerüljön. A nagy hitelminősítők közül a Moddy’s és a Standard & Poor’s példáját követve, pénteken este immár a Fitch is negatív kilátással látta el a magyar ország­koc­kázati besorolást.

  <h1>Mûvészi alkotás: képünkön az alaptörvény díszkiadásába Kerényi Imre által megrendelt – 
jelenleg még félig kész – festmény. Szkok Iván képén az alaptörvény születésének pillanata</h1>-
  <h1>Christine Lagarde és Matolcsy György: a francia hölgy ma az IMF elnöke. Bármennyire fontos lenne, vele aligha tud megállapodni a magyar miniszter: az alaptörvény szerint a börtönt kockáztatná</h1>-

Mûvészi alkotás: képünkön az alaptörvény díszkiadásába Kerényi Imre által megrendelt – jelenleg még félig kész – festmény. Szkok Iván képén az alaptörvény születésének pillanata

- – Kép 1/2

Emellett tegnap a Standard & Poor’s azt is jelezte: negatív kihatású megfigyelés alá vette Magyar­ország devizában és forintban fennálló államadósságának besorolását. A végleges ítélet még ebben a hónapban megérkezhet.

A bóvli azért veszélyes minősítés, mert komoly alapkezelő, vagy tengerentúli nyugdíjbiztosító nem tarthat és nem vásárolhat ilyen besorolású államkötvényt. Ezért a leminősítés a forint történelmi mélypontjait tesztelné, vagyis újra 317 közelében járna az euró és a 272 környékén a svájci frank árfolyama. Arról nem is beszélve, hogy érezhetően csökkenne a külföldiek kezében lévő 3800 milliárd forintot meghaladó magyar állampapír-állomány is. Szükségképpen drágulna a magyar adósságfinanszírozás, vagyis a korábbinál magasabb, extrahozamot kellene fizetni a befektetőknek a nagyobb kockázatért cserébe. Mindez a korábbinál jóval spekulatívabb, extraprofitot remélő befektetőket vonzaná a magyar állampapírpiacra.

A kormánynak rögtön meg is van a válasza: a hitelminősítők a hibásak. Giró-Szász András tegnap tulajdonképpen leminősítette a leminősítőket, mikor azt mondta: „a hitelminősítők nem rendelkeznek jogosítvánnyal ország­minősítésre, kizárólag vállalatokkal foglalkozhatnak, de ezt a munkát sem végzik jól”. Hogy a kormányt a Fitch lépése nem érte váratlanul, mutatja: a hitelminősítő közlésétől számított egy-két percen belül már készen is álltak a válasszal. Ki tudja, mióta pihenhetett a fiókban?

A kormányszóvivő azonban tévedett. A hitelminősítők tudniillik nem saját szakállukra dolgoznak, Magyarországon konkrétan a hitelminősítők szakértőinek vizsgálódásait az államkötvényeket kibocsátó Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) szervezi meg, sőt az ÁKK fizet is a hitelminősítő cégnek azért, mert jelentést ad ki az országról. A pénz­piacról forrásokat bevonni akaró országnak ugyanis elemi érdeke, hogy fel tudja mutatni, a hitelminősítők milyen adósminősítéssel látták el az értékpapírját. A hitelminősítő cégek bevételeiknek nagyobbik részét éppen ezek a díjak teszik ki.

Persze a hitelminősítés nem (lenne) egyirányú utca. Megfelelő gazdaságpolitikai lépésekkel ki lehet kerülni a bóvli kategóriából. És erre Magyarországnak esélye is lenne. Csakhogy a kormány önmagát kötötte gúzsba a januárban hatályba lépő új alaptörvénnyel. Az alkotmányozó többséggel bíró Fidesz–KDNP-nek sikerült olyan csapdákat helyeznie a saját kormányzata elé, hogy annak – az alaptörvény kétség kívül jelentős politikai presztízsveszteséget jelentő módosítása nélkül – mára két választása marad: az államháztartás technikai csődje vagy az alaptörvény nyílt megsértése. Ezek minden gazdasági és büntetőjogi következményével együtt. 

Nem is az adósságplafon alaptörvénybe építése jelenti a gondot, hanem a beépítés módja. Az ugyanis önmagában jó gondolat, hogy mindenáron meg kell fékezni az ország további eladósodását. És ebből a szempontból, első hallásra jól hangzik, hogy az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését. Első ránézésre kemény korlátnak tűnik az a passzus is, amely szerint nem vehető fel olyan kölcsön, amelynek következtében növekszik az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez (GDP) viszonyított aránya.

Az új alaptörvény megfogalmazásai azonban nem lehetőséget, hanem csapdát jelentenek a válság hatásait kivédeni igyekvő kormánynak. A kormánytöbbség honatyái a jelek szerint nem voltak nagyon erősek matekból. Az államadósság alakulását ugyanis egy arányszám fejezi ki. Az általános iskolások sokat kínlódnak effélékkel, csak nem a GDP per adósságot számolják, hanem mondjuk az osztálypénz per buszköltséget. Nos, az új alkotmány szerint az államadósság változatlansága mellett is adósságplafonba ütközhet a kormány, ha lassul a gazdaság, s a tört számlálójába az előző évinél kisebb GDP kerül. Ebből adódik a másik lehetséges következtetés, hogy az alkotmányozás idején a kormánytöbbség egyszerűen nem számolt a gazdaság lassulásával.

Márpedig a gazdaság lassulásával számolni kell. Hogy a Fidesz–KDNP által átalakított, új felállású Költségvetési Tanács elnökét, Járai Zsigmondot idézzük: „a közeljövőben nem lesz lehetőség olyan gyors növekedésre, amiről korábban álmodtunk”. Ezt egyébként a Nemzetgazdasági Minisztériumban is érzékelhetik, mert 1,5 százalékra csökkentették a jövő évi növekedési kilátásokat. Igen ám, de az Európai Bizottság már csupán 0,5 százalékos növekedéssel számol. Nem kicsi azért ez az 1 százalékos differencia: pénzben kifejezve nagyjából a pedagógusok vágyott béremeléséhez szükséges 120 milliárd forintnak a kétszerese.

A kormány tehát a 1,5 százaléknál lejjebb nem mehet, mert akkor olyan költségvetést kellene elfogadni, amely alkotmányt sért, hiszen növelné a GDP-arányos államadósságot. Pedig ma nincs olyan piaci szereplő, aki reálisnak tekintené a kormány növekedési számait, amelyre a jövő költségvetést alapozták.

A Bajnai Gordon volt miniszterelnök nevével fémjelzett Haza és Haladás Alapítvány által elindított közöskassza.hu elemzőinek számításai szerint a 0,5 százalékos GDP-növekedési prognózis (ez az Európai Bizottság előrejelzése) megvalósulása esetén a 2011-es 75,9 százalékos államadósság 2012-ben 76,5 százalékra, 2013-ban pedig 76,7 százalékra nőne. Mindebből az következik, hogy az imént már idézett Járai Zsigmond által vezetett Költségvetési Tanácsnak meg kellene vétóznia a büdzsé elfogadását (az új összetételű Költségvetési Tanács vétójogát is az alaptörvény rögzíti). Mert ezek szerint a jövő évi költségvetés vagy megalapozatlan növekedéssel számol – lásd Járai véleménye –, vagy ellentétes a januárban hatályba lépő alaptörvénnyel.

Ha ez nem lenne elég, találni más passzust is, amellyel a kormánynak sikerült tovább szűkítenie saját mozgásterét. Mint az a közöskassza.hu elemzéséből kiderül: az alaptörvény úgy rendelkezik, hogy „nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne”. E két szabály alól csak akkor kap felmentést a kormányzat, ha különleges jogrend van érvényben (háború, belső zavargások, árvíz) vagy ha a „nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése” áll fenn. Mivel azonban a kormány, de még Brüsszel is szerény növekedéssel számol, a gazdaság „tartós és jelentős visszaesése” nem áll fenn. Rá­adásul az, aki ennek ellenére mégis az államadósságot növelő pénzügyi megállapodást köt, büntetőjogi szankcióval fenyegetett, a hivatali visszaélés bűncselekményét követi el. De miért szűkíti ez a mozgásteret? Azért, mert egyre többen, egyre nagyobb hanggal követelik, hogy a magyar kormány kössön új készenlétihitel-megállapodást a korábban elzavart IMF-fel. A héten az igen tekintélyes Wall Street Journal vizionálta, hogy Magyarország lesz a válság következő áldozata, és ezt a véleményt sok piaci szereplő osztja. Csakhogy az IMF-fel való újbóli kapcsolatfelvétel nemcsak politikailag lenne kínos az Orbán-kormánynak, hanem az alaptörvény szerint büntetendő is, hiszen aligha lehet olyan pénzügyi segítséget elképzelni, ami nem lenne hatással az államadósságra. Vagyis: a kormány az alaptörvényben saját gazdasági döntéshozóit fenyegeti börtönnel.

Milyen lehetőségei vannak eszerint a kormánynak? A közöskassza.hu elemzői négy lehetőséget vázoltak fel. Az egyik, hogy nem változtat a terveken a kormány, s jövőre évközi kiigazításokra, vagyis a már jól ismert megszorításokra kerül sor. Ennek hiányában reális alternatíva a technikai csőd, amire akkor kerül sor, amikor az újabb hitelfelvétel az alaptörvénybe ütközik. Egy harmadik elképesztő lehetőség, hogy a kormány ennek tudatában hamis számokkal dolgozik, bár ennek lehetőségét a kitüntetett hitelminősítői figyelem valamelyest csökkenti. A negyedik lehetőség a nyílt alkotmánysértés, ami azzal járhat, hogy a hitelnyújtók egy része nem ad pénzt, a másik része pedig kockázati felárat kér. Az ilyen esetben elszálló állampapír-piaci hozamok azonban a tényleges országcsőd irányába mutatnak.

Nem lehet elfeledkezni arról, hogy az alkotmányplafon jelenlegi formájának hibáira és veszélyeire már az új alkotmány szövegezésekor többen is felhívták a honatyák figyelmét. Ám ők figyelmen kívül hagyták a jó szándékú kritikát.

 

Adatok az elszegényedésről

Magyarországon a háztartások negyede, az alacsony jövedelműek több mint fele esett késedelembe a jelzálogtörlesztő, hitelrészlet vagy közüzemi számla fizetésével. Ezzel hazánk a 27 EU-tagország között a sereghajtó öt állam között foglal helyet. Magyarország elszegényedésének megdöbbentő adatai a Napi Gazdaság által ismertetett Eurostat elemzésből világlanak ki. A magyarok az uniós átlaghoz, de még az újonnan csatlakozott országok átlagához képest is nagyobb valószínűséggel csúsznak meg a tör­lesz­tőrészletek, illetve a közüzemi számlák befizetésével: 2010-ben 24 százalék fölé emelkedett a késedelembe esett háztartások aránya. (Az átlagjövedelem 60 százalékánál kevesebből élők között 54,5 százalék volt ez az arány.)

A gyermekes háztartások esetében egyharmados a késve fizető családok aránya. A 65 év felettiek körében csak bő 7 százalék csúszott meg a havi fizetendőkkel. A képhez azonban hozzátartozik, hogy a KSH adatai szerint 2009-ben 27 százalék volt azon háztartások aránya, amelyek a hús és hal rendszeres fogyasztásáról lemondani kényszerültek. A háztartások tizede nem az igényeinek megfelelően fűtött lakásban élt.

Ami a hiteltörlesztéseket illeti, az idén felemásan alakult a helyzet. Az MNB féléves adatai szerint a lakossági hitelek bő egynegyede esett törlesztési késedelembe. Ez ugyan kisebb az egy évvel korábbinál, ám kedvezőtlen változás, hogy a 90 napon túli, azaz nem teljesítőnek számító elmaradások aránya nőtt, 9 százalék alatti szintről 12 százalék közelébe. „Hiába ajánlotta fel a fix árfolyamon történő rögzítés, vagy akár a végtörlesztés lehetőségét a kormány, ez a megoldási kísérlet csak kis számban segíthet a lakosságon” – nyilatkozta a Vasárnapi Híreknek Lénárd Mariann, a Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHKE) főtitkára. Szerinte a kérelmezők 10-15 százaléka lesz csupán olyan, akinek bankja a megszigorodott feltételek mellett is engedni fogja a váltást és ők sem fognak azonnal a végtörlesztés mellett dönteni. „Azt nem mérlegeli senki, hogy bizonyos esetekben a forintra történő váltást követően többe fog kerülni a havi törlesztőrészlet, mint azelőtt” – magyarázta a főtitkár. A Bankszövetség ezért a döntés megkönnyítésére összeállít egy javaslatcsomagot, és cserébe azt kéri, hogy az állam ez idő alatt ne hozzon új intézkedéseket. Csalódottság és pánikhangulat van kialakulóban a devizahitelesek körében, de a BKHE vezetője hozzátette azt is: egyetlen jó hírt azért lehetett hallani a héten. A kormány lehet, hogy bevezeti a referenciakamatot, vagyis a kötött kamatemelések rendszerét. Ezt a javaslatot egyébként a BKHE már másfél éve benyújtotta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek.

(Á. J.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!