Szülőnek és gyereknek is jót tesz, ha néha sikerül egy kis időt a család többi tagjától külön tölteni.
Egy többgyermekes családban sokszor a mindennapok is komoly logisztikai feladatnak bizonyulnak, pedig szükséges lenne, hogy a gyerekekkel külön-külön is alkalma legyen foglalkoznia a szülőknek. Bár fontos, hogy a család együtt, egységként is funkcionáljon, a szülőknek egyenként is ki kell alakítani a kapcsolatot a gyermekeikkel, amelyet egy-egy kettesben töltött nap vagy időközönként néhány óra is képes elmélyíteni. Máray Judit pszichopedagógus egy 3,5 éves és egy 10 hónapos kisgyerek anyukájaként mostanában fokozottan szembesül azzal, hogy a nagyobbik lánya igényli a külön programokat, amikor kettesben tudják megbeszélni az „élet nagy dolgait”. „Szakemberként és anyaként is az a véleményem, hogy fontos a kettesben töltött idő, csak most már a gyakorlatban is látom, hogy ez nem mindig olyan egyszerű” – mondja Judit. Bármilyen kicsi legyen is a korkülönbség, a testvéreknek lehetnek más-más igényei. Sok család van azonban, ahol nehezen tudják megoldani a testvérek „szétválasztását”, akár csak kis időre is. A gyerekekkel való külön időtöltésnek ugyanis elengedhetetlen feltétele, hogy addig is legyen kire bízni a másik testvért, vagyis jó együttműködést igényel a szülőktől. Ha több gyerek van, akkor általában legfeljebb a nagyobbat bízzák az apukára, holott amennyiben ennek a szoptatás nem szab akadályt, már a kezdetektől érdemes bevonni az apát is a mindennapi teendőkbe. „Valóban vannak férfiak, akik nehezen tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, amíg azok nem tanulnak meg beszélni, és a nők ilyenkor hajlamosak minden feladatot magukra vállalni. Ezeket a gátlásokat már a kezdetektől érdemes lebontani, hiszen hosszú távon az anyának is sokkal könnyebb dolga van, ha nem kell görcsölnie azon, hogy az apára bízza a gyereket” – mondja Judit. Különösen fontos az apa szerepvállalása a kisebb gyerek születésénél, hiszen ekkor a nagy testvér fokozottan elkezdi igényelni az anya társaságát, és könnyebb gátat vetni a féltékenykedésnek, ha van alkalmuk kettesben lenni. A szülő-gyerek kapcsolatra nagyobb korban is jó hatással lehet, ha az apa vagy az anya időnként külön programot szervez valamelyik gyermekével, ez esetben viszont már fontos arra is odafigyelni, hogy a másik testvér ne érezze úgy: kimarad valamiből. Ilyenkor az a legjobb, ha addig ő is valamilyen a személyére szabott, a korának és érdeklődésének megfelelő időtöltésen vesz részt a család valamelyik tagjával.
Anna egy 6 és fél éves egypetéjű fiú ikerpár és egy 9 hónapos kisfiú édesanyja, így egészen különleges helyzetben van. Azt meséli: már a kezdetektől törekedett rá, hogy az ikrekkel külön is tudjanak időt tölteni, és ne uniformizálják őket. „Ők egyébként is egyfajta furcsa, se veled, se nélküled viszonyban élnek. Amikor együtt vannak, folyamatosan marják egymást, de ha külön, akkor foglalkoztatja őket, hogy mi van a másikkal.” Anna arra törekszik, ha csak egy fagyizás erejéig is, néha kettesben tudjon maradni mindkettejükkel, mert ilyenkor egészen máshogy viselkednek, jobban megnyílnak és kezelhetőbbek lesznek, hiszen nem kell a testvérrel versengeni a figyelemért és a szeretetért. Amellett, hogy náluk az apuka a kezdetektől maximálisan részt vett a gyerekek melletti teendőkben, a nagyszülők is nagy szerepet vállalnak a család életében. A nagypapa például néha egy-egy napra külön elviszi a fiúkat valamilyen felnőttes programra, de az is előfordult már, hogy míg a „nagyok” a nagyszülőkkel voltak, Anna és a férje a kicsivel nyaralt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
