Mintegy 155-160 ezer közmunkást rúghat a semmibe a kormány, ha valóban felezi a számukat. És bármilyen megdöbbentő, a kabinetnek így sem kell durva szavazatvesztéstől tartania.

 
Fotó: Lakos Gábor

Az éhség lehet az úr az ország északi és keleti megyéiben, és egyes déli területein – ugyanis a kormány felére csökkentené a közmunkaprogramban részt vevők számát. A kabinet érveivel első olvasatban nehéz vitatkozni.

A közfoglalkoztatás 2013 óta mintegy ezermilliárd forintot „evett meg”, és évente átlagosan 335 ezer embert mozgat meg – ez körülbelül egymillió ember (értsd: család) életét befolyásolja.

És mivel a közmunka a kabinet szerint maga lett a foglalkoztatás, több százezer embert tart távol a tényleges munkaerőpiactól.

Utóbbi állítás első felével nincs mit vitatkozni, a második fele azonban ordas csúsztatás. Álljon itt két adat: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 100 dolgozóból 18 közmunkás, Győr-Moson-Sopron megyében csak 1.

Magyarán: ahol erős a közmunkás arány, ott azért alakult így a helyzet, mert nincs vagy elvékonyodott a munkaerőpiac.

Ez pedig akkor is így van, ha a kormány „már nincs, aki megkapálja a földeket” mondatokkal próbálja bizonyítani, hogy vidéken rengeteg munkáskézre lenne szükség. Ez azonban csak idénymunkák esetén igaz – és csak is a közmunkarendszer embertelen sajátossága miatt. Az ugyanis nem tolerálja a párhuzamos foglalkoztatást: aki bármilyen piaci munkát vállal, azt kivágják a közmunkaprogramból.

Senki nem kockáztatja, hogy egy-két hónapos jobb fizetésért elveszítse közmunkáját. Már csak azért sem, mert aki maga mond fel, az három évre kirekeszthető a közfoglalkoztatásból – márpedig aki nem tud legalább egy hónapnyi közmunkát felmutatni egy évben, az egyetlen fillér keresetpótló juttatásra (havi 22 800 forint) sem jogosult.

A kormány nem hajlandó a számsorok mögé nézni. Nem véletlenül: legalább 150-200 ezer embert ítél lassú éhhalálra, mivel úgy döntött: záros határidőn belül felezi a közmunkások számát.

Mielőtt azonban ezt megteszi, tisztít egyet a piacon: egyszer és mindenkorra kizárja a közfoglalkoztatásból azokat, akik „egészségügyi okok miatt munkára alkalmatlan” minősítéssel rendelkeznek. Ilyen körülbelül a közmunkások 10-15 százaléka – őket a polgármesterek azért veszik be a közfoglalkoztatásba, hogy részesülhessenek jövedelempótló támogatásban. Ha a jövőben automatikusan kirekesztik őket a közfoglalkoztatásból, akkor ezzel 155-160 ezer embert löknek a semmibe. (A családtagokkal is számolva félmillió ember süllyed a nincstelenségbe.)

Ezzel azonban még nincs vége a bajnak: a kormány azt is tervezi, hogy három évből csak egyet lehessen közmunkával tölteni. Vagyis a most egy esztendőre átlagosan 6-7 hónapnyi közmunka a felére csökkenne. Tovább rontja a helyzetet, hogy a közmunkásokat nem „általánosságban” tizedelnék, mivel az állami vállalatoknál dolgozók valószínűsíthetően megtarthatják munkájukat (ők teszik ki a közmunkások legalább harmadát), hiszen a szűk költségvetésű „költségvetési cégek” nem engedhetik meg maguknak, hogy a piacról vegyenek fel embert. A leginkább rászorulókat szórják ki.
 

55 ezer forint nettót visz haza egy 8 órában robotoló közmunkás havonta, a minimálbér nettó 85 ezer forint


Hogy miért vág bele a kormány egy olyan intézkedéssorozatba, aminek hatására több százezer voksot bukhat el, arról csak találgatni lehet. Valószínű, hogy a nyomor és a politikai elégedetlenség nem egyenesen arányosan nő. Ugyanis a mélyszegénységben élők politikai aktivitása szinte lenullázódik – ezt bizonyítja, hogy a 3,2 millió, bizonytalanként számon tartott szavazóból mintegy 2 millió több választást is kihagyott. A felmérések pedig azt mutatják: a voksolást rendre mellőzők zöme szegény. Azaz a kabinetnek csak minimális szavazatvesztéssel kell számolnia.


Szlovákiában mindössze 27 ezer embert foglalkoztatnak közmunkásként – ott nem olvad össze a munkaerőpiac és a szociális ellátások rendszere

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!