Az alapellátás ráncba szedését és gyorsabban elérhető szakellátást valósítana meg Komáromi Zoltán háziorvos, az MSZP–Párbeszéd egészségügyiminiszter-jelöltje. Lapunknak hangsúlyozta: „A mai politikai helyzetben az életveszély oka, hogy a Fidesz kormányon akar maradni.
Le kell őket váltani.”

 

– Ugyanazért a befizetett társadalombiztosítási járulékért egyre nehezebben férnek hozzá az ellátáshoz a betegek. Nemrég volt rá példa, hogy Sátoraljaújhelyről Miskolcra kellett vinni a beteg gyermekeket, mert ott üzemelt csak a csecsemő- és gyermekosztály. Idő- és távolságkorlátot tervezne bevezetni, hogy ne kelljen a betegeknek sürgős esetben akár egy órát is utazni?

– Ez kiváló példa arra, hogy igenis hozzá kell nyúlni a rendszerhez, nem maradhatnak ilyen betegutak. Ha minimális béremelésekkel csak toldozzuk-foltozzuk az egészségügyet, annak semmi értelme. Az eddigi gyakorlat az volt az ellátást szervezők részéről, hogy vannak adott intézmények, amelyeknek van valamekkora kapacitása, és ahhoz kerestek településeket. Ehelyett meg kellene nézni, hogy egy térségnek milyen egészségügyi ellátási szükségletei vannak és az ottani intézményeket ahhoz fejleszteni vagy akár visszafejleszteni.

– Karácsony Gergely önt nevezte meg az árnyékkormány egészségügyiminiszter-jelöltjének. Ezt a posztot rég nem töltötték be, az Orbán-kormány ugyanis államtitkársági szintre süllyesztette az ágazatot. Mit gondol, miért nem hajlandó a kormány belátni, hogy ez a rendszer lényegében megbukott?

– Egészségügyi Minisztériumra igenis szükség van, ez vitathatatlan, de a Fidesz inkább Balog Zoltán kezeibe adja az oktatást, az egészségügyi és a szociális ágazatot is. Pedig ő valójában egyházügyi államtitkárságot sem vezethetne, annyira hiányzik belőle az empátia és a megfelelő ismeretek. Magyar hangja, Rétvári Bence ugyanilyen. Hiába neveznek ki egy jó szakembert egészségügyi államtitkárnak, gyakorlatilag meg van kötve a keze. Annak idején Szócska Miklós Semmelweis-tervéből sem lett semmi, Ónodi-Szűcs Zoltán sem tudta megvalósítani a kezdetben meghatározott céljait, terveit.

– Akármennyi pénzt lapátolnak az ágazatba, egyedül ez nem oldja meg a problémákat. A nővérek például nem csupán az alacsony bérek miatt nem vállalnak állami intézményben munkát. Mit csinálna ¬másképp?

– Tény, hogy hiába öntik a pénzt egyes helyekre, ha a struktúra rossz, akkor nem lesz semmiféle nyereség, javulás. A legfontosabb a működőképesség, ezen kell javítani. Emellett az Országos Mentőszolgálat dolgozói, a háziorvosok, az otthoni szakápolást végzők, a védőnők és az alapellátó fogorvosok kapnának béremelést, mert ezek a területek rendkívül alulfinanszírozottak. Azért az alapellátás rendbetételével kezdem, mert ha ez jobban működik, akkor a járóbeteg-szakellátás és a kórházak is kevésbé terheltek. De a Mentőszolgálat megerősítése is rendkívül fontos volna. Szeptemberre remélhetőleg hozzájutunk olyan megbetegedési és halálozási adatokhoz, melyekből kitűnik, hogy mely járásokban milyen területet kellene erősíteni.

– Ezek szerint térségenként más forgatókönyvet dolgoznának ki a helyzet javítására?

– Igen, hiszen nem ugyanolyanok sem a jelenlegi feltételek, sem a szükségletek. Van, ahol rendesen működik a háziorvosi ellátás, nincs személyzethiány és stabil a járóbeteg-ellátás, ott másra van szükség, mint azokban a megyékben, ahol ezekkel gondok vannak. A védőnői rendszeren is változtatni kellene, mert jelenleg sok védőnő az alapján kapja a fizetését, hogy hány gyermeket lát el, és nem az alapján, hogy ez milyen komoly megterhelést jelent számára. Pedig nem mindegy, hogy valaki Budapest I. kerületében védőnő, vagy esetleg egy olyan körzetben, ahol 3-4 egymástól távol eső falu is hozzá tartozik. Ilyenkor ugyanis már az utazás is külön nehézséget jelent.

– Mi a helyzet a kórházakkal? Mint tudjuk sok intézmény sürgősségi osztályán olyan borzasztó a helyzet, hogy a betegek olykor meghalnak, mielőtt elláthatnák őket; és ez nem feltétlenül az orvosok hibája.

– A sürgősségi osztályok működési feltételein már az első hónapokban javítani kell, mert a jelenlegi helyzet valóban tarthatatlan. Emellett, ha az alapellátás és a szakellátás helyzetét is javítjuk – ez jövő januárig kivitelezhető volna –, azzal a kórházakon is segítünk. Ha ugyanis változtatunk a struktúrán és megnöveljük a járóbeteg-ellátásban a teljesítményvolumen-korlátot (az intézmények számára havonta, a betegellátásra fordítható, egészségbiztosító által finanszírozott maximális összeg) és eltörölnénk a nyugdíj melletti foglalkoztatásra vonatkozó észszerűtlen jogi szabályozást, akkor több vizsgálatot tudnak majd elvégezni a szakellátók. Így a 2-3 hónap helyett akár 3 hétre is rövidülhetne a várakozás. A betegek többsége nem akar 3 hónapot várni egy kardiológiai vizsgálatra vagy egy hasi ultrahangra, inkább bemegy a sürgősségire. De ha hamarabb ellátnák őket a járóbeteg-ellátásban, akkor jelentősen csökkenne a sürgősségi osztályok terheltsége is.

– Mit gondol, az emberek a kormányváltás érdekében mennyire hajlandóak lenyelni a békát, és olyan jelöltre szavazni egyéniben, aki a legesélyesebb, de akinek a pártját egyébként nem támogatnák?

– Ezt a kérdést csak orvosi szemmel tudom megválaszolni. Ha van egy beteg, akinek 3 betegsége van, az egyik ebből halálos vagy életveszélyes, akkor prioritást kell felállítani. Elsőként megmentem az életét, csak aztán foglalkozom a 2. és 3. betegségével. A mai politikai helyzetben az életveszély oka, hogy a Fidesz kormányon akar maradni. Le kell őket váltani, ezt kell szem előtt tartani. Ehhez a legerősebb jelöltre kell szavazni. Aztán a lista esetében már mindenki hallgathat az eszére/szívére. Ha a pártok évek óta azt hangoztatják, hogy minden választókerületben egy jelöltet kell állítani, aki a legesélyesebb, akkor az utolsó pillanatban egyébként nekik sem szabadna változtatni ezen. Ez ugyanis nem viszi előrébb az ügyet. A cél ugyanis a kormányváltás.

Hiába öntik a pénzt egyes helyekre, ha a struktúra rossz, nem lesz javulás
Címkék: alapellátás

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!