A potyautasság már azelőtt létezett, hogy közgazdaságtani fogalommá vált volna. A bliccelés világszerte bocsánatos bűn, az ellenőr pedig mindenhol ellenség. Pedig a közösségi közlekedésnek ára van, azt így vagy úgy, bérletként, vagy adó formájában ki kell fizetni. Mifelénk azonban a bliccelőknek már érdekvédelmi szervezetük is van.
Mára sokat szelídült az eredetileg gazdasági kockázatközösségnek indult társaság: a profi lógósok osztogatnak tanácsokat az amatőröknek.
A Budapesti Bliccelőket Támogató Csoport (BTCS) a múlt héten debütált, és kavart is vihart, jó nagyot. A társaság eredeti tervei egy havi BKV-bérlet áráért – 9800 forintért – éves tagdíjat adott volna, melyért cserébe kifizették volna a bliccelők büntetéseit. A bliccelők kalandvágyát azzal szándékozták kordában tartani, hogy havonta legfeljebb kettő, évente pedig összesen tíz büntetést vállalnak át. Lapunk felkereste a csoport egy névtelenül nyilatkozó tagját, aki elmondta, hogy a sajtóban őket ért „gusztustalan támadások” ellen sem védekezni, sem hadakozni nem kívánnak, így más formában, érdekvédelmi szervezetként segítik majd azokat, akik a BKV-szolgáltatásokért nem kívánnak fizetni. Tagsági díjat tehát nem fognak szedni, működésüket a támogatók adományokkal, karitatív munkával szponzorálhatják. A véleményük ettől nem változik, a csoport megalakítását is tiltakozásnak szánták: a BKV szerintük a balkáninál is silányabb, ugyanakkor nyugat-európai árakon működő szolgáltatásai ellen ágálnak. – Negyvenéves szerelvényeknek nevezett ócskavashalmokkal utazunk, és csak reménykedni és imádkozni tudunk, hogy ne pont azzal a metróval történjen tragédia, amelyre éppen felszállunk – fakadt ki lapunknak az egyik alapító. Egy igazán rémes tömegszerencsétlenséget vizionálva a csoport tagja hozzátette: „előbb-utóbb törvényszerűen be fog következni egy metrótűz, és akkor emberek tucatjai vagy százai fognak meghalni”.
Arra a kérdésünkre, hogy mindezen miért segít, ha az utasok nem fizetik meg az utazás rájuk eső költségeit, a BTCS tagja azt nyilatkozta, hogy az államnak kell pénzt biztosítani a BKV járműparkjának korszerűsítésére. „A tömegközlekedés közfeladat, melyet nagy részben az adófizetők pénzéből finanszíroznak.” Szerinte nem a bliccelés hozza lehetetlen helyzetbe a céget, hanem a politikai korrupció. Úgy látszik, sokan egyetértenek ezzel a sommás véleménnyel. Még az eredeti, tagdíjfizetős elképzeléshez is több százan csatlakoztak volna már a szándék nyilvánosságra kerülését követő első napokban. ABTCS egyelőre csak budapesti működésének megvalósításán dolgozik, az érdekvédelmi szervezet többek között blicceléssel kapcsolatos ötleteket, tapasztalatokat igyekszik majd összegyűjteni a szakavatott lógóktól. Külföldi csoportokkal nem állnak összeköttetésben, sőt, a pozsonyi Tribus csoport kezdeményezését az ellenőrök fotózásáról, fényképük honlapon való közzétételéről elítélik.
A magyar bliccelőknek azért érdemes odafigyelniük a korábbi példákra. A Pozsonyban már két éve működő Tribus csoport tagjai a 25 eurós bérlet helyett inkább befizetik a havi 3 eurós „biztosítási illetéket” a közös kasszába. Akárcsak a svéd Planka csoport, a Tribus is így szeretné elérni, hogy ingyenes legyen a tömegközlekedés. A magát nonprofit szervezetnek valló Planka a szerintük kirekesztően drága svéd tömegközlekedés ellen küzd, azt vallják: igazságosabb lenne, ha nem a jegyekből, hanem az adókból finanszíroznák a közlekedést, ráadásul rengeteget lehetne spórolni, ha nem ellenőrökre, beléptető kapukra, vagy elektronikus jegyleolvasókra költenének.
A bliccelés tehát világjelenség, küzdenek is ellene mindenhol, igencsak változatos módon. Csak egy olyan példát találtunk, ahol a lógás leghatékonyabb ellenszerének az olcsóbb bérletet tartották. Bécsben tavaly 449 euróról 365-re csökkentették az éves bérlet árát. Napi egy eurónál olcsóbban már csak Rómában, Pozsonyban és Bukarestben utazhatunk az unióban.
Ennél még nálunk is drágább a tömegközlekedés.
máshogy fáj...
Horváth Dorka
„Kivonul a BKV közvetlen finanszírozásából az állam a 2013-as költségvetés tervezete szerint” – kezdte a kékes buszok, sárga villamosok és ruszki metrók nekrológját a Napi Gazdaság. Akinek a halálhírét keltik, az sokáig él. Mert milyen is lenne az élet a Kék Bálnák nélkül? Rémálom.
A kapun kilépve sár fröccsen az arcomra. Bár a troli lenne a bűnös, jól esne szidni az akasztott piros buszt. Most egy lovas kocsi a vétkes, eszement tempóban száguld a körúton. Bár nem olajos, mégis bűzös a hagyatéka. Négy zabos ló húzza, rajta öltönyös fazonok megfeszülve kapaszkodnak, közben telefonálnak. A kocsi oldalán: „PKV – Patás körúti vágta”! Hiányzik a troli.
Törölgetem a szennyet magamról, még a szemem is csípi, pislogva gázolok a narancsos avarban, mindenhol BKV-jegyek. Szomorúan nézem, ahogy a cipőm orra eltűnik a papírtengerben. Ismerős hangra kapom fel a fejem. Csikorgó, vinnyogó lárma, vas küzd a vassal, ez nem lehet más… Sárga villamos kúszik a körúton. Mint a rég nem látott rokont, úgy üdvözli a szívem a hannoveri öregasszonyt. De hogyan lehetséges ez? Emberek húzzák, tolják a 6-ost. Eltorzult arccal egymás vállába kapaszkodva gyűrik maguk előtt a sárga villamost. Nagymamám mesélő szavai jutnak az eszembe, mikor a nagy háború után tolták a népek a villamost, nem bírván elviselni a megbénult várost. Most is tolják. Életre akarják kelteni Budapestet.
A szomszédos kis téren egy kibelezett, oldalán veszteglő 7-es busz rogyadozik, a tömegközlekedés kék mementójaként. Mint egy partra vetett olajtól fuldokló óriásbálna. Beléköltöztek. Nem tudják elhagyni a placcot az egyenruhás BKV-fenntartók. Lefelé görbülő szájjal ultiznak a kitépett dupla ülésen. Nyakukban lifegő tábla takarja a lapokat: „Munkát és járatot!”.
Megállok a péknél egy pohár vízért, kiszáradt a torkom.
– Egy üveg vizet és egy vizes zsemlét kérek.
– Éves BKV-bérlete van?
– Igen, kérem.
– Akkor a víz ingyen van. – Flegmán mutat a háta mögött felszögelt kék táblára. „Utas az Utasért Szolidaritási Mozgalom”.
Akkor védtük volna ilyen mély érzéssel a közjót, amikor még létezett. Most már szemem sem rebbenne a jegyáremelésen, hiszen értem van.
Velem suhanna a fényesre festett 7-es. Lyukasztani sem csak a BKV-milíciától való ijedségemben lyukasztanék. Hanem mert tudok rendszerben gondolkodni. A pénzből jegy, a forintos cetliből meg benzin, bér, busz és utazás lesz. Bliccelésből meg csőd. Ha már az államban nem, legalább bízzunk a jegyünk erejében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
