Világnapból szinte a hét minden napjára jut minimum egy – szeptember 21-én viszont egy fontos problémára kell emlékeznünk: ez az Alzheimer-kór világnapja.
A betegség tulajdonképpen viszonylag „fiatal”, a német ideggyógyász, Alois Alzheimer 1907-ben írta le kórképét. Az Alzheimer-kór az időskori elbutulás (vagyis a demencia) leggyakoribb oka, a szellemi képességek súlyos romlásával jár olyannyira, hogy a normális napi életvitelt, az önellátást is lehetetlenné teszi.
A kutatók a mai napig keresik a betegség kiváltó okait. Annyit már tudunk róla, hogy főként a 65 év felettieket és többnyire a nőket veszélyezteti, nagy valószínűséggel öröklődik és kialakulásában a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség erős rizikófaktor. Egyes kutatások szerint az alacsonyabb képzettség is közrejátszhat a betegség kialakulásában (minél többet használja valaki az agyát, annál több szinapszis alakul ki az agyában, így idős korában is van „tartaléka”), a bokszolóknál pedig azt figyelték meg, hogy a súlyos fejsérülés is kiváltó tényezője lehet a demenciának – bár további vizsgálatok ezt a tézist még nem erősítették meg.
Rengeteg a tévhit is: hogy a betegséget az alumíniumedények, az amalgámtömések vagy éppen a mesterséges édesítőszerek is kiválthatják – ezekre azonban máig nincs tudományos bizonyíték. A betegség valóban gyógyíthatatlan, ám tüneteit (főleg, ha időben észreveszik) viszonylag jól lehet kezelni. Egy friss kutatás viszont felvetette annak a lehetőségét is, hogy a betegség akár emberről emberre is terjedhet bizonyos orvosi beavatkozások során, például injekcióval beadott emberi növekedési hormonok útján.
A brit orvosok azután jutottak erre a következtetésre, hogy nyolc elhunyt páciens agyát megvizsgálták. A betegek átlagéletkora 31 és 51 év között volt haláluk idején, és egyikük családjában sem fordult elő korábban Alzheimerkóros eset. Mégis: bár mindannyian akut szivacsos agysorvadásban (CJB) hunytak el, a kutatók az Alzheimer-kór egyik jelét, fehérjelerakódást is találtak az agyukban, nyolcból hét esetben. A közös pont: gyermekkorukban növekedési hormonnal kezelték mindannyiukat. A kezelést Nagy-Britanniában (épp a fertőzésveszély miatt) 1985-ben betiltották, amikor kiderült, hogy a CJB-fertőzés kockázatával jár. Most felmerült annak a lehetősége is, hogy az Alzheimer-kór is így kerülhetett szervezetükbe – bár fiatal koruk miatt azt nem lehet megmondani, hogy valóban ebben a betegségben szenvedtek volna a későbbiekben, de a kockázata megvolt ennek is.
A felvetéssel kapcsolatban egyelőre a tanulmány szerzői is óvatosságra intenek, ugyanis alig nyolc elhunyt személy vizsgálata után állították fel a hipotézist – ám az eredményeik egy dologra bizonyosan rávilágítanak: hogy mennyire keveset tudunk még erről a betegségről.
Színház, étterem, park és bevásárlóközpont – mindez megtalálható abban a holland faluban, Weespben, amelynek összes lakója (jelenleg 152-en vannak) demenciában szenved, Alzheimer-kóros. A kis közösség ugyanis épp azért épült, hogy az idős, beteg embereknek biztonságos környezetet alakíthassanak ki, amelyben a megszokott életüket élhetik szabadon, ám mindeközben a szakemberek állandóan figyelik lépéseiket, hogy segíthessenek, ha arra van szükség.
132 millió
– akár ennyire is emelkedhet 2050-re a demenciában szenvedő betegek száma. Ez a mostanihoz képest háromszoros növekedést jelentene. Az, hogy egyre nő az Alzheimer-kórban szenvedők száma, elsősorban a népesség idősödésének köszönhető. Jelenleg a demensek körülbelül 58 százaléka él fejlődő országokban, az előrejelzések szerint 2050-re az érintettek fele ázsiai lesz. Magyarországon jelenleg is nagyjából 200 ezren élnek együtt ezzel a betegségükkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!