Nyűg ez a hitel is

„Annyira nem voltak vészesek a feltételek, de aztán variálni kezdtek, egyre magasabb volt a visszafizetendő összeg. Amikor rákérdeztem, mondtak valami indokot, de ember legyen a talpán, aki azt megérti. És még örülhetek, hogy van munkám, van miből törleszteni. Még így is volt egy-két rázósabb eset, főként azért, mert eszük ágában sincs tájékoztatni a változásokról” – meséli Anna, aki pedagógusként helyezkedett el az egyetem után. „Megállapítanak egy összeget, de az már nem az ő gondjuk, ha időközben kevesebbet keresel, vagy a tényleges fizetésed mégsem annyi, amennyire be vagy jelentve” – sorolja a keserű tapasztalatokat Gábor. „És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a törzstőkéből alig valamit törlesztettem az elmúlt három évben, úgy megugrottak a kamatok. Pedig korábban azt mondták, ez a legjobb hitelkonstrukció, amit valaha láttunk” – jegyezte meg. Persze vannak sikertörténetek is: Rita a diplomaosztója után kiment egy évre Angliába dolgozni. Hazatérése után visszafizette a hitelt egy összegben, igaz, „csak” félmillió forinttal tartozott. „Tudtam volna másra is költeni azt a pénzt, de úgy voltam vele, jobb, ha megszabadulok a Diákhiteltől. Annyi rémtörténet keringett már akkoriban is a visszafizetésekről, hogy nem akartam kockáztatni” – mondta.

Tavaly összesen 117 ezren voltak kötelesek törleszteni a Diákhitelt. Egyötödüket hátralékos ügyfélként tartják számon. Vagyis nem kevesen vannak azok, akik nem tudják fizetni a részleteket. A sajtóközleményben azonban ez áll: „nem elhanyagolható szempont, hogy sokan a Diákhitel Központ ügyfeleként kerülnek először kapcsolatba a hitelfelvétellel, ezért kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy erősítse a hallgatók pénzügyi tudatosságát és jártasságát”. Péter nevet, amikor felolvasom neki a passzust: „olyannyira tudatos vagyok, hogy tudom, ilyet még egyszer az életben nem csinálok”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!