Újabb frontot nyitott Európa az iszlám szélsőségesek elleni háborúban: Franciaországban több helyen betiltották a burkinik, vagyis az egész testet elfedő fürdőkosztümök viseletét, hogy az iszlám terrorizmus propagandája ellen tiltakozzanak.

 
Burkini - Forrás: Profimedia

A legnagyobb port a francia Riviéra egyik ékkövének tartott Cannes polgármesterének, David Lisnardnak a nyilatkozata verte fel. Azzal érvelt, a burkini viselete nem egyeztethető össze a francia szokásokkal és erkölcsökkel, mert hivalkodóan reklámozza a vallást; sőt az „iszlám szélsőségesség egyenruhája”, a Franciaország ellen háborút viselő terrorszervezetek üzenetét közvetíti. Így a fürdőközönség nyugalma érdekében a burkinit viselőket ki kell tiltani a plázsokról.

A cannes-i városvezetés annyira komolyan gondolta a dolgot, hogy 38 eurós (mintegy 10 ezer forintos) bírsággal sújtja azokat, akik a tilalom ellenére burkiniben strandolnak. Az ügy egyik pikantériája, hogy a város igen kedvelt a közel-keleti olajmonarchiák dúsgazdag családjai körében, így egyesek már előre várják a nagyszerű jelenetet, amint egy szaúdi hercegnőt büntetnek meg a cannes-i tisztviselők.

A történet másik csavarja: éppen Cannes-ból indult világhódító útjára a nőket felszabadító bikini, többek között Brigitte Bardot-nak köszönhetően. És hogy a burkini célja a nők „leigázása”, azt még Manuel Valls francia miniszterelnök is elismerte.

Cannes-i kollégája példáját követte Villeneuve-Loubet első embere is. A település néhány kilométerre fekszik Nizzától, ahol júliusban 85 embert ölt meg egy terrorista, amikor teherautóval a francia forradalom évfordulóját ünneplő tömeg közé hajtott. A korzikai Siscón viszont konkrét veszély miatt döntött a polgármester a szemérmes strandviselet betiltása ellen: a napokban tömegverekedés tört ki az egyik eldugottabb strandon, miután muszlim férfiak sérelmezték, hogy kamasz fiúk fényképezik a szerintük vicces öltözetben fürdőző asszonyaikat. Egy Marseille melletti aquapark pedig lemondott egy szeptemberi rendezvényt, amelyen csak burkinis nők és lányok, illetve 10 év alatti fiúk vehettek volna részt.

Hasonló vita már 2009-ben is fellángolt, mikor a Párizstól keletre fekvő Emarainville városi uszodájából tanácsoltak el egy burkinis nőt. A sportlétesítmény vezetői akkor még közegészségügyi okokra hivatkoztak, de a jogvédők vallási alapú diszkriminációt emlegettek, mert sérti az érintett nők emberi jogait, ha nem a vallási előírásoknak megfelelően takarhatják el testüket.

A kérdés különösen megosztja a közvéleményt az országban, ahol az 1789-es forradalom elvei mentén hagyományosan mindenkit egyenlőként kellene kezelni, és az államot és a vallást élesen szétválasztani. A republikanizmus és laicitás szellemében a francia nemzetet egynek és oszthatatlannak fogják fel, és gyakorlatilag nem ismernek el semmilyen etnikai vagy vallási kisebbséget vagy közösséget. De míg a II. világháborúig jól is működött ez a modell, az 1950-es évek óta tartó folyamatos bevándorlás erősen megkérdőjelezi a francia nemzet- és valláspolitika alapvetéseit.

Az iszlám hagyományok és többségi társadalom elvárásai közti első nagy ütközetet 1989-ben vívták, mikor egy creili iskolaigazgató felfüggesztett két diáklányt, mert azok nem voltak hajlandók megválni a fejkendőjüktől a tanórákon. Az állami szervek legfelsőbb bíróságának tekinthető Államtanács kimondta ugyan, hogy ha nem propagandisztikus célokat tölt be a fejkendő, akkor viselhető, de egy körlevéllel az oktatási minisztérium 1994-ben lényegében nemet mondott a vallásos viseletekre. Majd tíz évvel később törvénnyel szentesítették a gyakorlatot. Bár a jogszabály az összes vallási jelkép – kereszt, kipa stb. – viseletét megtiltotta az iskolákban, mégis fejkendőtörvénykényt vonult be a köztudatba.

Nicolas Sarkozy elnök 2010-ben pedig olyan törvényt vitt át a parlamenten, amely az utcán sem engedte a burka viselését. A jogszabály szimbolikus volt, mivel az akkori felmérések szerint az országban legfeljebb 1900 nő hordta az egész testet elfedő fekete leplet. Sarkozy ellenben tudta, sok szavazatot ér, ha rájátszik az emberek terrortól való félelmére. A burkiniügy e régóta tartó vita újabb állomása, amely nem a terrorfenyegetésről, hanem a nagy francia nemzeteszméről szól.

Ám nem a franciák az egyetlenek Európában, akik nem nézik jó szemmel a vallási üzeneteket a vízparton. Az elmúlt hónapokban több német uszodából tiltottak ki burkinis nőket: a többi vendég kérésére szólítottak fel távozásra két libanoni származású, évtizedek óta Németországban élő nőt egy berlini sportközpontban.

Áprilisban pedig a Marks & Spencer divatcég frissen piacra dobott kollekciója verte ki a biztosítékot Nagy-Britanniában – azzal vádolták a vállalatot, hogy a szélsőséges muszlimoknak kedvezve akarnak még több profithoz jutni.

 

A burkini – a mélyen vallásos muszlim nők egyik kedvelt viselete – elnevezése a burka és a bikini szavak kombinálásából született, olyan ruhát takar, amelyből csak az arc, illetve a kéz- és lábfejek látszanak ki, és lehetőség szerint alig mutat valamit a viselője alakjából.
A burka Afganisztánból származó viselet, ahol a lepel még a szemet is takarja; viselője azáltal lát valamennyire, hogy az arc felső részén enyhébb szövésű az anyag.
A nikábból kilátszik a viselő szeme, az orrát és a száját viszont már fedi a lepel. Mikor a közbeszédben burkáról van szó, általában nikábra gondolnak.
A csadorból az egész arc kilátszik, főként Iránban népszerű viselet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!