„Aki Magyarországra jön, annak be kell tartania a törvényeinket” – hirdette a menekülteknek óriásplakáton a kormány. Az e hazában élőknek pedig nemcsak a törvényeket kell betartaniuk: az önkormányzatok adnak számukra különféle utasításokat. Ezek között akadnak bosszantó, teljesen őrült, sőt jogsértő „életvezetési tanácsok” is.

  <h1>Illusztráció</h1>-
  <h1>Illusztráció - Németh András Péter felvétele</h1>-

Illusztráció

- – Kép 1/2

Túlkorosan hintázik? 200 ezer!; 20 centinél magasabb a fű a portája előtt? Nesze, egy csekk!; Vadgesztenyét szedett a parkban? Készítheti a pénztárcáját! Galambot etet közterületen? Egyhavi fizetése bánja – csak néhány példa azokra a helyi rendeletekre, amelyek súlyos pénzbírsággal fenyegetnek ártalmatlannak tűnő cselekedeteket. Az első példa – a játszótér nem szabályszerű használatáról – a Kocsis Máté fideszes polgármester vezette fővárosi VIII. kerületben frissen elfogadott új szabálygyűjteményből való (lásd jegyzetünket a friss Vasárnapi Hírekben, szerzője és címe: Nagy B. György: "Beszürkülés").

De bármilyen abszurd is, még mindig a józan ész példája a kakucsi képviselő-testület keménykedéséhez képest. A községben ugyanis néhány hete elrendelték, hogy a buszmegállókban naponta összesen legfeljebb egy órát lehet üldögélni. A képviselők végül nem sokkal később rájöttek, hogy ezzel nevetségessé teszik magukat, és gyorsan visszavonták a rendeletet.

Viszont a legtöbb rendelet nem múlik ki magától, a település néha még akkor is erőlteti, ha törvénysértő. Például a jobbikos vezetésű Ásotthalom képviselő-testületének esze ágában nem volt visszavonni provokatív és már a laikusok számára is nyilvánvalóan súlyosan jogsértő rendeletét, amely szerint tilos közterületen a müezzin tevékenysége, a burka és a csador viselése, valamint – orosz példa alapján – a homoszexualitás „népszerűsítése”. A rendelkezést végül az Alkotmánybíróság semmisítette meg, mondván, az „több alapjog, így a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága közvetlen korlátozását célozza”.

Az ásotthalmi rendelkezéscsomag persze extrém, az önkormányzatok sokkal prózaibb vétségekért torolnak, leginkább a közterületeket védik. Törökszentmiklóson továbbra is büntetésre számíthat, aki a közparkokban növények „termését szedi és eltulajdonítja”.

Ózdon a virágágyások „pihenés céljára történő igénybevételét”, Nagykanizsán pedig azt tiltják, hogy a kutyák beleigyanak a szökőkút vizébe.

Az állatokkal egyébként is mintha hadilábon állnának a helyhatóságok.

A főváros XII. kerülete például kiéheztetné a vaddisznókat, így aki egy ilyen lényt etet, az fizethet. Miskolcon pedig a galamb minősül közellenségnek: etetéséért súlyos bírság jár. Ózdon pedig az ember nem tarthatta meg a saját kutyája kölykeit.

A városok és a falvak azonban nemcsak a négylábúakkal és szárnyasokkal szívtelenek – a kétlábúakkal is. Szekszárdon a plébános sürgetésére fogadott el a helyi közgyűlés olyan rendeletet, ami a belvárosi római katolikus templom környékén megtiltotta a néma koldulást – a hangos kéregetés már azelőtt is tilos volt. És közfelháborodást okozott, hogy az önkormányzatok élve új jogukkal sorra minősítették szabálysértéssé a közterületek lakhatás céljára történő használatát. Nem sokkal később az Alkotmánybíróság a hajléktalanság ilyetén való tiltását alkotmánysértőnek mondta ki és megsemmisítette, és az önkormányzatok törvény adta rendeletalkotási jogát is megnyirbálta.

Azóta azonban visszaszivárgott ezen furcsa tiltások többsége, mivel az Alkotmánybíróság 2012-es tiltását sok önkormányzat úgy kerülte meg, hogy visszavonta a „tiltott, közösségellenes magatartásokról szóló” rendeleteit, majd gyakorlatilag ugyanazzal a szöveggel új életvezetési tanácsgyűjteményt fogadtak el, csak éppen az már „a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló rendelet” címet viselte.
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!