Templomból rengeteg van Magyarországon, elhagyott, üres templomból is van jó pár. De olyan, több mint 50 éve nem működő templom alighanem csak egy van, amit körbeépítettek egy bérházzal. A Budapest belvárosában álló 19. századi, impozáns evangélikus templom ilyen. Ráadásul nem is akármilyen története van: itt kötött másodszor is házasságot egyetlen feleségével 1882-ben Mikszáth Kálmán, és itt keresztelték meg bő 70 évvel később Závada Pált.
A Rákóczi útról nem is látszik a templom, de az 57-es számú ház kapuján belépve elénk tárul a lepusztult állapotában is gyönyörű, neoromán épület, melyet a 19. században egyre gyarapodó szlovák evangélikus gyülekezet építtetett magának. 1867-re készült el az akkor még Kerepesi úton, szomszédságában a korábban épült paplakkal és iskolával. Az ezer ember befogadására alkalmas templom és az iskola a budapesti szlovák közösség egyik kulturális központja lett, akkoriban a Józsefvárosban élt a legtöbb szlovák ajkú lakos.
Az egyházközség idővel elszegényedett, így előbb egy bazársort, majd később a mai Rákóczi út 57. szám alatt álló, Luther-házként ismert bérházat építették a templom köré, hogy a lakások kiadásából fedezzék intézményeik fenntartását. Ezzel az épület eltűnt az utcaképről, de a megcsappant számú budapesti szlovák kisebbség templomba járó tagjai egészen a 20. század második feléig használták a templomot.
Az épületet a gyülekezet 1965-ben eladta az államnak, és a templom előbb különböző állami szervezetek székhelyeként szolgált – itt működött a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium. A rendszerváltás után a „Tudomány és technika háza” volt, majd kaszinó, játszóház, sőt harcművészeti központ is üzemelt a műemlék falak között. A templomot később háromszintessé tagolták, és irodákat alakítottak ki benne, a szlovák evangélikus közösség pedig a szomszéd bérházban rendezte be kápolnáját, ahol minden istentisztelet előtt lejátsszák magnóról a régi templom harangjainak zúgását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!