Szögletes állával, csillogó szemeivel és halántéknál őszülő hajával Mitt Romney pontosan úgy néz ki, ahogy egy mintaszerű amerikai elnököt elképzel az ember. De a legesélyesebbnek tartott republikánus elnökjelölt karrierje is sokat ígér, nemcsak a megjelenése: az általa alapított pénzügyi befektető céggel, a Bain Capital mintegy 100 ezer munkahelyet teremtett, a rossz szervezés miatt bu­­kásközeli helyzetbe kerülő Salt Lake City-beli téli olimpiát sikerre vitte, massa­chusettsi kormányzóként pedig majdnem átfogó egészségbiztosítást vezetett be.

 
Mitt Romney

Viszont éppen ez az a pont, ahol a bajok kezdődnek, mert ugyan európai ésszel felfoghatatlan, de a társadalombiztosítás az amerikaiak, különösen a republikánusok számára túlzott és pazarló állami gondoskodásnak minősül. A többi elnökjelölt előszeretettel hívja fel a figyelmet arra, hogy Romney reformjai kísértetiesen hasonlítanak Obama intézkedéseire. Romneyt már azzal is megvádolták, hogy nem eléggé konzervatív, mert a kormányzósága alatt engedélyezte a helyi bíróság az azonos neműek házasságát, amit – a rossz nyelvek szerint – csak tessék-lássék ítélt el. A sikeres üzletember ugyan a kampányban a korábbinál élesebben ítélte el a homoszexuálisok házasságát és az abortuszt, de ez már nem sokat javított az imidzsén, egyébként is gyanús, mert mormon vallású.

De a világ számára nem is ez a fontos, hanem az, ahogyan elnökként irányítaná az amerikai külpolitikát. Ebben pedig nagyon is republikánus: a következményekre ügyet sem vető erőpolitikát favorizálja. Bár a politikus elévülhetetlen érdeme a többi, esélyesebb elnökaspiránssal szemben, hogy neki legalább van külpolitikai stratégiája. Amit, tegyük hozzá, magasan képzett és tapasztalt tanácsadói írtak meg, így azzal még adódnak gondok, hogy Romney ezt a retorikájában is alkalmazza.

„Meg fogom mondani a kínaiaknak, hogy ideje leállniuk. Nem engedem, hogy elpusztítsák az amerikai munkahelyeket” – jelentette ki egy tévévitában amire egyik ellenfele, Jon Huntsman volt utahi kormányzó és pekingi nagykövet csak úgy reagált, hogy a volt kormányzó „nem ért semmit”.

Szerencséjére az amerikai választóknak nem a külpolitika a fontos, így nyerhette meg a volt michigani kormányzó fia az iowai és New Hampshire-i előválasztást is. Ezek után egyértelmű, hogy Romneyval számolni kell. Ezt mutatja az is, hogy a felmérések szerint a legközelebbi megmérettetésen, a jövő szombaton Dél-Karolinában is őt fogják republikánus elnökjelöltté választani.

A két előválasztás eredményei „egy kis büszkeséggel töltik el” az aspiránst, de azt is el kell árulni róla, hogy a siker az elnökjelölt politikai képességein túl annak is köszönhető, hogy Romney a támogatók keresésében is jeleskedik. 2011 utolsó félévében az őt támogató alapítvány 24 millió dollárt költött a kampányra. A dél-karolinai megmérettetésre készülve máris 2,3 millió dollárért vásároltak reklámidőt a tévében, a következő, január 31-én tartandó floridai választásra pedig 3,6 milliót áldoztak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!