Beülnek az Országgyűlésbe az ellenzéki pártok mandátumot szerzett képviselői – ez már nem kérdés, hiszen egy nappal azután, hogy az esetleges bojkott is szóba került, már a bizottsági helyekben is megállapodtak a Fidesszel.
Az azonban nem volt és ma sem egyértelmű, hogy ezzel segítik vagy hátráltatják-e a vállaltan Keletre tolódó Fidesz-kurzus fékezését, félreállítását. A tüntetők közül sokan gondolják, hogy az ellenzék a NER részévé vált.
Élénk médiavita folyt az elmúlt napokban az ellenzék szerepéről, lehetőségeiről, folytatva a 2011 óta tartó, 2016-ban és 2018 elején is fellobbant bojkottdilemmát. Ungváry Krisztián történész arról írt, hogy Orbán Viktor pontosan fogalmazott: nem kormány-, hanem ellenzékváltó hangulat van. A vereség pedig a közmédia aljasságai, az átszabott választási rendszer és a kormányzati szintű hazugságpropaganda ellenére is megalázó. Ungváry szerint az ellenzék és szavazói menthetetlenül egy hajóban ülnek, és összefogásuk tartalma először nem a kormány-, hanem az alkalmatlan ellenzéki politikusok leváltása kell legyen.
Erről írt a Facebook-oldalán Bruck Gábor döntéspszichológus, kampányszakértő is, Karácsony Gergelynek címezve szavait. „Csak tudd, mi elég sokan itt állunk megalázottan, és azt érezzük, hogy már nincs rátok szükségünk. Sokan gondoljuk, hogy az ellenzéki képviselőknek most nem kéne felvenni a mandátumot. És ha mégis, legalább kérjenek érte valamit. Azt, hogy térjünk vissza a kétfordulós választáshoz, vagy alkotmányos ügyekben szükség legyen az ellenzéki szavazatokra is” – fogalmazott a korábbi szocialista miniszterelnökök kampánytanácsadója.
Ennél is élesebben fogalmaz Bruck András író, aki szerint árulók, Orbán fizetett ügynökei a parlamentbe vonuló képviselők. Pedig „az egész közélet dinamikája megváltozna, ha nem ismernék el egy újabb nem tiszta választás után a rezsim legitimitását. (…) Akkor megerősödhetne és ellenzéki mítosszá válhatna, hogy csalással nyert a Fidesz. Mert egyébként ez is az igazság. (…) Az ellenzék volt már eleget kommunista, liberális, Soros-bérenc, migráns simogató, hazaáruló… legyenek már végre ők is azok, amik: hitvány, ócska csalók.”
A teljes ellenzéki „összefogás” hódmezővásárhelyi nyertese, Márki-Zay Péter polgármester szerint sincs rendben az ellenzék viselkedése. „A választáson a magyar nép leváltotta az ellenzéket. Be kell látnunk, hogy a magyar népnek igaza volt.”
Hibrid autoriter rendszer
Ezen a ponton fontos tisztázni: Magyarország az alaptörvényének megfelelően demokratikus jogállam-e, ahol a közhatalmat egyenlő feltételek mellett, tiszta versenyben megválasztott képviselőkön keresztül gyakorolja a nép? Biztosított-e például a választók hozzáférése azokhoz az információkhoz, alternatívákhoz, amelyek alapján megalapozott döntést hozhatnak? Fleck Zoltán jogszociológus szerint Magyarországon leépült a jogállam, az Országgyűlés nem képes érdemben ellenőrizni a kormány munkáját, a kormánypárti padsorokon kívül ülő képviselők pusztán legitimációs szerepet töltenek be.
„Az ellenzék dísz, habcsók a látszatparlamentarizmuson. Így végső soron segíti az autoriter berendezkedés megszilárdítását azzal, hogy eljátssza a legális formákat. Ahogy az Alkotmánybíróság is névleg létezik, úgy az ellenzék sem tudja végezni a dolgát, gondoljunk csak a bizottsági munkára” – mondta kérdésünkre az egyetemi tanár. Majtényi László jogtudós, volt adatvédelmi biztos szerint „rendes alkotmányos demokráciában nem merülhetne fel a kérdés, bojkottálják-e az Országgyűlés munkáját a megválasztott képviselők. De Magyarország nem rendes alkotmányos demokrácia, hanem valamiféle hibrid autoriter rendszer.”
„Logikájában, mentalitásában, céljaiban az Orbánrendszer jóval közelebb áll akár az orosz, akár a török kormányhoz, mint a nyugat-európai kabinetekhez, és az irány egyértelmű” – fogalmazott Krekó Péter. A Political Capital ügyvezető igazgatója Gőgös Zoltán szocialista képviselő visszavonulását hozta példaként, aki azzal indokolta döntését, hogy „nem akar olyan szerepet játszani, mint az orosz vagy török ellenzékiek”.
Legyőzhető-e választáson a Fidesz?
Erre a kérdésre a négyévente szerzett tapasztalatok alapján egyre inkább és egyre többen felelnek nemmel. A Fidesz szavazóbázisokon átívelő nemzeti ügyekkel (rezsiharc, migráció elleni harc, most a népességfogyásharc) és Erzsébet-utalványokkal tartja egyben a bázisát. Miközben nem ismer határokat, hogy az ellenzéket és támogatóit ellehetetlenítse. Németh Szilárd szerint Szél Bernadett nemzetbiztonsági kockázat, a kormány közeli Figyelő szerint Orbán volt minisztere, Chikán Attila Soros-zsoldos, Mészáros Lőrinc szerint az HBO/Vice riportere Soros-bérenc, Balog Zoltán szerint az Index térjen meg, és nyilatkozik nekik.
A látszata sincs meg a demokráciának, ahol a népet szolgáló hatalmasoknak kötelességük mindenkor válaszolni az újságírók kérdéseire, és kiadni a közadatokat a közpénzek elköltéséről, így az 508 milliós CÖF-ös támogatásról, az 522 milliárdos állami tao-forrásokról, az MNB-alapítványok 266 milliárdjáról.
A voksolást megelőző választási bojkott gondolata nem új keletű, sokan és sokszor felvetették. Gyurcsány Ferenc (DK) már 2012-ben erről beszélt, de egységet nem talált hozzá. Csak a parlamenti kivonulást valósította meg másfél évre 2015-2016-ban, amit utólag ő is súlytalannak nevezett. Schilling Árpád rendező 2016-ban írta: „a bojkott az egyetlen valóban értelmes hozzáállás”. Ez az „obstrukció” legutóbb 2018 elején vetődött föl, amikor a volt Fidesz-képviselő vezette Állami Számvevőszék sorra rontott rá az ellenzéki pártokra, s vitatott körülmények között, különösen a Jobbikot sújtotta soha nem látott, 660 milliós bírsággal. Ez ritka egységbe kovácsolta az ellenzéket, de a bojkott elmélet maradt.
A minap ismét felmerült kérdésről Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselő a Hír Tv-n arról beszélt, ha mindenki belemenne a parlamenti bojkottba, akkor lenne értelme. Sokat nem tárgyaltak róla.
Új ellenzék új felfogásban
Az ellenzéket a parlamentben elképzelők érvelése is kétségkívül erős lábakon áll. Keszthelyi András kampányszakértő lapunkban három pontban foglalta össze ezeket: 1. a választáson indulók elfogadták a szabályokat, 2. a politika szakma, amit a pártok politikusai pénzből csinálnak, 3. az egyéni képviselők nem fordíthatnak hátat a szavazóiknak. Vágó Gábor volt LMP-s képviselő írta a hvg.hu-n: „A választások bojkottjának értelme lett volna, haszna vajmi kevés. Ennek a parlamentnek a választás adta a legitimitást, nem az, hogy bevonulnak-e a képviselők dolgozni.” Seres László publicista pedig úgy fogalmazott, „az antiparlamentáris demagógia akkor is kártékony, ha a parlament most éppen nem olyan, amilyennek lennie kéne”.
Fleck Zoltán kérdésünkre példaként felhozta: amikor az Alkotmánybíróságban még több, nem a Fidesz által kinevezett bíró volt, akkor annyi értelme legalább volt közreműködni a taláros testület munkájában, hogy különvéleményt lehetett megfogalmazni. Miután a modern politikában, a képviseleti demokráciában kiszorultak a parlamenten kívüli intézményes véleménynyilvánítási módok, ezért a parlament lehet a terepe a különvéleményeknek.
Majtényi László szerint ugyanakkor az egyfordulós választási rendszer gonoszsága miatt sok szavazó önfeláldozásnak élte meg, hogy nem az értékválasztása alapján voksolt. Sokan nem érzik választáson leválthatónak a Fideszt, ezért az ellenzék magyarázattal tartozik a választói felé: hogyan képzeli el a parlamenti munkát? Magyarázattal tartozna persze akkor is, ha nem venné fel a mandátumot, hiszen ezt sokan cserbenhagyásnak értékelhetnék.
A mandátumfelvétel-párti Vágó Gábor is különbséget érez az utcai és a parlamenti ellenzék között. Szerinte a fő kérdés a bojkott kapcsán az, adjuk-e fel a demokrácia utolsó bástyáit is. „A NER forgatókönyve szerint játszani az álellenzéki szerepet valóban kollaboráció”, de új stílusban, a választók bevonásával, új forgatókönyvvel, és sokszor új szereplőkkel meg lehet tölteni a parlamentet élettel. Keszthelyi András ebben harcosabb, koordináltabb és radikálisabb politizálást vár az ellenzéktől, mert ha minden így megy tovább, akkor a 2022-es végeredmény sem lesz más. Fleck Zoltán, Majtényi László, amint az utcai ellenzék is, stratégiát vár: mi lesz más a korábbi évekhez képest?
Molinó, sziréna, fecnieső, felirat: az eddigi ellenzéki parlamenti akcionizmus arra lesz elég, hogy Kövér Lászlót kihozza a sodrából. Ami a sajtóra is allergiás házelnöknek egyre könnyebben megy. Lesznek húzós interpellációk, kemény írásbeli kérdések, ügyek kirobbanása a bizottságokból, amint korábban nemegyszer. De kérdés, lesz-e sokkal őszintébb válasz ezekre egy Boldog karácsonyt!-nál vagy egy szemöldökcsipeszezésnél. És a kérdéses közügyekre lesz-e annál komolyabb mondás, mint hogy „Soros-bérenc!”. Nehéz felsorolni az érveket amellett, hogy miután a migránsozás-sorosozás ennyire bejött, minden megváltozik majd. Bár hinni másban aligha lehet. Még akkor is, ha ez aligha csillapítja az utca robaját.
Megfizetnek Eddig hiába keresett fogást az ellenzék a fideszes többségű parlamenten, pedig kétségkívül mindent próbált. Kövér László parkolóőrt megszégyenítő gyakorisággal vette elő a sárga csekket: a 2014–2018-as ciklusban 28-szor. A rekordév a tavalyi volt 19 bírsággal. 432 ezer, illetve 100 ezer forint bírságot kapott Szél Bernadett és Hadházy Ákos, amiért „Hazudik” feliratú lapok felmutatásával zavarták meg Németh Szilárd Fidesz-alelnöknek a Soros-terv valódiságáról szóló felszólalását. 100 ezer forintot kellett fizetnie a szocialista Korózs Lajosnak, amiért a civil törvény vitájában egy felkiáltójelet mutatott fel. 250 ezer forintos büntetést kapott az Együtt képviselője, Szabó Szabolcs, mert megafonnal zavarta meg a lex CEUszavazást. 750 ezer forintjába került a jobbikos Szilágyi Györgynek, hogy egy évvel ezelőtt azt mondta Dömötör Csaba államtitkárnak: „Gyere ki, úgy nyakon b...lak, hogy leszáll a fejed!” 17 milliót, vagyis a teljes Jobbik-frakció tiszteletdíját megvonta a házelnök a földtörvény elleni molinós-kiabálós tiltakozásuk miatt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!