Závada Pál–Mohácsi István– Mohácsi János: Egy piaci nap, Radnóti Miklós Színház

  -
  -
- – Kép 1/2

Az 1946-os kunmadarasi pogrom az alapja Závada Pál regényének, amit most a Mohácsi testvérek adaptáltak színre. Hogy a gyalázatos esemény megtörténhetett, szinte hihetetlen. Döbbenet. De hát nyakra-főre tapasztaljuk, az ember sok döbbenetre képes. Persze leginkább akkor, amikor feszültségek és feldolgozatlan traumák vannak egy társadalomban, és legfőképp nyomor. Akkor jól működik a gyűlöletkeltés is. Akkor a nép könnyen hergelhető, uszítható. Akkor csordaként, hordaként képes viselkedni, s könnyen veszti kontrollját és vakul el. Egyszóval veszélyes. Hiszen még a haláltáborokból visszaérkező túlélő ismerőseit is képes meglincselni.

A narrátor két egykori barátnő, akiket nagyon távol sodort egymástól származásuk és saját párjuk. Múltidézésük végére végleg elválni kényszerülnek, mert környezetük nem hagyja, hogy nézeteltéréseiken felülemelkedve megbékéljenek, betemessék a köztük lévő árkot, és gyógyítsák a múlt okozta sebeket. Abszurd, de épp a többség békessége nevében nem békélhetnek meg egymással.

Meghatározó az előadásban a szereplők állandó jelenléte és a közös zenélés, nesz- és zörejkeltés. Itt mindenki folyamatosan színen van, a közösség árnya pedig hol erősítőn, hol fenyegetőn ott a legintimebb pillanatokban is. Az embert állandóan meghatározzák a körülötte lévők. Khell Zsolt díszlete is egy vészterhes rengeteget mutat: falécek, köztük megbúvó kötelekkel és vasláncokkal.

 

Jelentésteli, hogy a folyamatos idősík- és szerepváltások mellett a színészek egyik jelenetben áldozatot, a másikban lincselőt játszanak. Mégis épp azzal maradnak kicsit adósak Mohácsiék, amit ígértek és akartak: nem árnyalódnak kellőképp az indítékok, motivációk, egyre csak a gyűlölet fröcsög mind egyöntetűbben. Dominál az elvakultság és csürheszellem. Az, hogy ennek alapja a bűntudat, a kiszolgáltatottság és az éhezés, már kevésbé jelenik meg. Porogi Ádám és a két barátné, Radnay Csilla és Martinovics Dorina figurája pont azért izgalmas, mert összetett. László Zsolt kántáló halálmeséje majd kertészének brutális, eszetlen agressziója is megrázó. Ahhoz azonban, hogy a végzetes piaci nap ilyen plasztikusan idéződjön fel, és ilyen mellbevágó előadás szülessen, kellett az összes színész erős jelenléte.

Címkék: kritika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!