Egy banánhéj éppolyan érdekes lehet, mint Jézus három alakban. A tudomány ettől szép: teljes képtelenségeket tud valós tényként közölni.

 
Jó tudni /?/

Hiánypótló tanulmány született: az ELTE kutatói megvizsgálták, mi számít hülyeségnek, legalábbis a közvélekedés szerint. Az internetről levadászott történeteket olvastattak tesztalanyaikkal, akiknek meg kellett mondaniuk, ezen történetek közül szerintük mi számít teljes hülyeségnek, és mi nem. Csak egy példa: ittasan vezetni például köztudottan hülyeség.

A tanulmány azonban rávilágít még egy fontos kérdésre: biztos minden kutatónak helyén van az esze?

Ezt minek kellett…

Mert például gondoljunk csak bele: tudományos értekezést írni arról, hogy a gyümölcsevő denevérek is szokták orálisan kényeztetni egymást? A létfontosságú felfedezést kínai kutatóknak köszönhetjük egyébként, 2010-ben ki is tüntették őket a rangosnak nem nevezhető, a legfeleslegesebb kutatásokat díjazó IgNobel-díjjal. Erős év volt az amúgy is: megtudhattuk például, hogy a csizmára húzott zokni csökkenti a jeges úton történő elcsúszás veszélyét, a szakállas tudósok több bacilust ragasztanak át családtagjaikra, mint a szőrtelen arcúak, és hogy a káromkodás csökkenti a fájdalmat, ha például beütjük a könyökünket (mintha ezt amúgy magunktól nem tudnánk…).

Felesleges kutatásokkal tehát tele van a padlás (írtak már értekezést a köldökszösz alapösszetevőiről és növekedésének befolyásoló tényezőiről is), cserébe egy részük legalább szórakoztató. Másik felük viszont már első hallásra is akut szemrángást idéz elő: talán ezek között érdemes megemlíteni az Amerikai Elszámoltatási Kormányhivatal jelentését is, „mely olyan jelentésekről szóló jelentésekről szól, amik jelentésekről szóló jelentésekről szóló jelentések előkészítését javasolják”. Világos?

Jézus, minden formában

Vannak azonban kétségkívül sokakat foglalkoztató témák. Ilyen például Jézus, legyen róla szó bármilyen formában. A Torontói Egyetem kutatói 2014ben például azt vizsgálták, mi történik egy ember agyában, amikor a pirítóból kivéve a megpörkölődött kenyérszeleten Jézus arcát vélik felfedezni. Igaz, hogy gyorsan hozzá is tették: egy buddhista valószínűleg nem Jézus, hanem Buddha arcát képzeli a bebarnult kenyérszeletek formáiba…

Ennél is fontosabb kísérletet végzett 1959-ben Milton Rokeach, aki azt vizsgálta, mi történik akkor, ha három olyan embert zár egy szobába, akik kényszeresen Jézusnak képzelik magukat. Meglepő eredménnyel zárult a két évig(!) tartó kísérlet: a három Jézus először kölcsönösen próbálta meggyőzni a többieket arról, hogy valójában ő az igazi, egy idő után viszont letettek a kísérletükről, és inkább meggyőzték magukat arról, hogy a többiek hülyék. Illetve egész pontosan egyikük úgy vélte, hogy a többiek robotok, a másik azt gondolta, hogy más isteni megtestesülésekkel van dolga, a harmadik viszont rájött a lényegre, és feltételezte, hogy két társa elmebeteg.

És ha még mindig nem lenne elég Jézusból: Frederick Zugibe arra volt kíváncsi, hogy a keresztre feszítés vajon milyen hatással volt az emberi szervezetre. Kipróbálta tehát, méghozzá többször is, hogy aztán olyan tudományos igényességű munkákat írjon tapasztalatairól, mint például a Hogy halt meg Jézus – Az utolsó 18 óra. Garantált bestseller.

És hogy higgyünk nekik?

Azért fontos, hogy ne dőljünk be mindennek, bármennyire is tudományosnak tűnik. Mert bár lehet, hogy van rá magyarázat, de azért nem biztos, hogy mindenkinek pácolt disznóhúscsíkokkal kell elállítania az orrvérzését. És például a pszichológia is meglehetősen ingoványos terep: hiába született már értekezés arról, hogy „Az Eiffel-torony balra dőlve kisebbnek tűnik”, érdemes személyesen is kísérletezni vele, hátha mégis inkább a tudósok tévednek. És bár lehet, ausztrál tudósok már bebizonyították, hogy egyes bogarak előszeretettel kezdenek párosodni ausztrál sörösüvegek elhajított kupakjaival, ezt innen, Európából nehéz lenne igazolni. De jó, azért, hogy van erről szóló értekezés, nem? Vannak további meghódításra csúcsok is: David Schmidt amerikai fizikusnak például csak részben sikerült igazolnia fontos tételét, miszerint a zuhanyzófülke műanyag függönye zuhanyzás közben befelé libben, szóval ezen a téren még bőven van tennivaló.

Önfeláldozásból jeles

És csak hogy lássuk: a tudományos élet is tartogat óriási kihívásokat, emlékezzünk meg arról a 11 lelkes moszkvai fiatalemberről, akik 1986-ban befeküdtek az ágyba (külön-külön), és 370 napig nem keltek fel, csak hogy kiderítsék, mi történik az emberi testtel anélkül, hogy egyáltalán fel ülnének. Mielőtt azonban puszta munkakerülésnek és lazsálásnak minősítenénk az esetet, jegyezzük is meg gyorsan, hogy a hosszú ideig ágyban fekvéssel már a hatvanas évek óta sokan kísérleteznek, így lehet ugyanis a leginkább megfigyelni az elernyedő izmokat, ami az asztronauták fizikai karbantartásában nyújtott nagy segítséget… A férfiaknak amúgy a legnagyobb problémájuk az volt, hogy iszonyatosan unták a végére egymás társaságát, pedig még a nemzeti ünnepeket és egymás születésnapját is megünnepelték – természetesen fekve. A mentális nehézségeken kívül viszont sikerült jól karbantartani őket.

Egyébként nehogy azt higgyük, hogy a kutatói butaságról nem született még kutatás: 2008-ban Martin A. Schwartz biológus tett töredelmes bevallást dolgozata elején: ő maga is időnként teljesen hülyének érzi magát, mert nem sikerül semmi érdemlegeset alkotnia. Hogy aztán rögtön meg is állapítsa: bizonyos fokú hülyeségre azért minden tudósnak szüksége van, különben sosem jönnének azok a korszakos, mégis őrültnek tűnő ötletek. Lássuk be, ebben igaza van: egykor előállt valaki azzal a teljesen felfoghatatlan ötlettel is, hogy a Föld valójában gömbölyű. És tessék: hát nem igaza volt?
 

Kínzó kérdések
Köszönjük meg a tudománynak, hogy ezeket a rendkívüli fontosságú, és néha hosszan tartó kutatásokat elvégezték,  így nem kell tovább törnünk a fejünket.
- Fáj a harkályok feje, ha túl sokat kopácsolnak? Igen.
- Jó ötlet hideg időben vizes ruhát felvenni? Nem.
- Miért szeretik a szúnyogok a sajtot? Mert a szaga (már amelyiknek…) hasonlít az emberi lábéra.
- Különbséget tud tenni egy galamb Monet és Picasso festményei között? Igen, ha megtanítják rá. 
- Jobban csúszik a banánhéj, mint a narancshéj? Igen.

 

Szélhámos szindróma –
olyan „betegség”, ami a kutatókat, bizony, sokszor elkapja. Nehéz ugyanis feldolgozni a tényt, hogy egy egész életet szánunk egy tézis igazolására, de valahogy a várt eredmények folyton elmaradnak… Épp ezért időnként bizony előfordul, hogy gombhoz varr kabátot a tudós, vagyis meghamisít ezt-azt, hogy saját gondolatait igazolja. A minap például Obokata Haruko japán tudóst fosztották meg doktori címétől, miután kiderült, hogy őssejtkutatói munkásságát főként kitalált számokra és „tényekre” alapozta.

 

976 
szerzője volt annak a tudományos publikációnak, ami azért kapta meg 1993ban az irodalmi IgNobel-díjat, mert százszor több szerzője volt, mint amennyi oldalt maga a tanulmány elfoglalt. Fő szerzője egyébként Eric Topol kardiológus volt, és az infarktust vette górcső alá, de nagy karriert nem futott be.

 

Saját bevallása szerint 1981 és 1990 között példátlan teljesítményt nyújtott az orosz Jurij Strucskov, aki a Moszkvai Nyelvtudományi Intézet munkatársaként egész pontosan 981 tudományos munkát publikált (vagyis naponta 3,9 darabot…)

Címkék: tudomány

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!