Az alapítványoknak régi hagyományai vannak Magyarországon és egész Európában. A jótékony célokra, tehetséges gyerekek iskoláztatására, egészségügyi fejlesztésre, a szegények, öregek, árvák és hadirokkantak támogatására, templomokra, emlékművekre, gyógyító rendekre, polgári társaságokra, dalárdákra, menhelyekre, könyvtárakra, gyűjteményekre tett alapítványok hasznosak és sokszínűek voltak hazánkban. Egy alapítványnak az alapító akarata szerint kellett működnie, jól elkülönült kezelő szervvel, amely az alapítótól független kuratóriumot jelentett.
A rendszerváltáskor a régi alapítványi hagyományokat élesztették újjá, így a szocializmus idején kiiktatott civil szervezetek ismét elnyerték méltó helyüket a társadalomban.
A jogalkotók ragaszkodtak ahhoz, hogy az alapítótól valóban elkülönüljön az alapítványi vagyon és ennek megfelelő, kötelező érvényű jogi keretet is biztosítottak. A polgári törvénykönyv kimondta, hogy nem jelölhető ki az alapítvány élére olyan kezelő szerv (kuratórium), amelyben az alapító – közvetlenül vagy közvetve – az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást gyakorolhat.
Erre vonatkozóan a kuratórium tagjainak nyilatkozniuk kellett, amikor a tisztséget elfogadták, hogy nem állnak az alapítóval hozzátartozói viszonyban. Kizáró ok volt ugyanis a tisztség elfogadásakor a rokoni kapcsolat. Az föl sem merült, hogy az alapító a kuratórium munkájában és a vagyon felhasználásában részt vehetett volna.
A Fidesz-érában megváltoztatott jogszabályok értelmében, a rokoni és baráti kapcsolatok szövevényes rendszerét immár a civil szervezetek sejtjei közé is beépítették. Így a korábbi konkrét tilalommal már nem találkozunk, hiszen csak annyit mond ki az új szabályozás, hogy az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban. A felügyelőbizottság tagjaira ugyanez a verdikt vonatkozik.
Az új szabályozás azonban kizárólag a közeli hozzátartozókat zárja ki a kuratóriumi túlsúlyból. A közeli hozzátartozók körén kívül viszont nem korlátozza a többi hozzátartozó jelenlétét az alapítványok kezelő szerveiben. A közeli hozzátartozókat a törvény tételesen is felsorolja, akárcsak korábban. A házastárs, az egyenes ágbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér tehát nem lehetnek túlsúlyban a kuratóriumokban.
A további hozzátartozók befolyását azonban egyáltalán nem korlátozza a törvény, akik immár a milliárdos alapítványok kezelő szervében is kényelmes többséget biztosíthatnak.
Hogy kik ők? Az élettársak, az egyenes ágbeli rokonok házastársai (menyek, vejek), a házastársak egyenes ágbeli rokonai (apósok, anyósok) és testvérei (sógorok) és a testvérek házastársai (további sógor). Így tűnnek el a közpénzből százmilliárdok, amelyekhez állítólag semmi közünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
