Tán nem volt még szónok, aki ennyi kéretlen jó tanácsot kapott volna ilyen rövid idő alatt. Hogy jöjjön, hogy menjen. Hogy legyen bátor, hogy oda ne merészkedjen. Hogy álljon az élére, hogy a sor végére se. Hogy alakítson, hogy lapítson. Hogy csak a pártok, hogy csak a pártok ne. Hogy a szocik nélkül ne, hogy csak a szocikkal ne. Vagy az LMP-vel. Vagy Gyurcsánnyal. Vagy-vagy. Hogy tagadjon le húsz évet, hogy vállaljon legalább nyolcat. Hogy maradjon reménység, hogy ne is reménykedjen. Hogy most vagy soha. Hogy most. Hogy soha. Hogy fogjon össze, hogy fogjon neki.
Bajnai, persze. Ki más? Csoda, hogy nem ment el a kedve ettől az egésztől, mert néhányunknak majdnem elvették. Majdnem, mondom, mert eközben Magyarországon…
…egy héten belül már másodszorra módosították azt a költségvetést, amit még el sem fogadtak. De fogják harmadszor is, mert az istennek se jönnek ki a számok. Hogy ettől leáll a növekedés, befagy a hitelezés, az a miniszterelnök szerint nem érv, mivel befagyott már az előző csomagoktól. Igaz, az is miattuk. Package, you know, ahogy Matolcsy mondta volt. Nem is illik erre a megszorítás se, hiszen nincs benne adóemelés a frakcióvezető szerint. Kivéve a bank-, a közmű-, az energia-, meg a játékadót. Így játszanak ők az adónkkal. A kormányszóvivő szerint a bankok sértették meg az egyezséget, a közösen aláírt dokumentum szerint meg a kormány. Ettől még a miniszterelnök fröcsögve szidhatja a bankokat egy bankártól kölcsönbe vett magánrepülő bőrülésében nyilatkozva. De van papír arról is, hogy nem az IMF kérte a pedagógusok megcsalatását, azt maguk ajánlották fel. A külügyminiszter közben Amerikában magyarázkodik, arról, hogy szó nincs a Horthy-kultusz visszalopakodásáról. Ha mi itt máshogy emlékszünk, magunkra vessünk. A főpolgármester taplóságból mutat példát a tévében. És a bunkóság mindig ragadós: az olimpiai bizottság elnöke a titkárnőjével üzen, hogy nincs miről beszélnie az olimpiai bajnokkal. A kereszténydemokrata államtitkár már megint a hálószobák ajtaján kopogtat, az élettársi közösség szerinte nem keresztény. Hogy otthon valami nincs rendben náluk, aligha kétséges. Nem úgy a miniszterelnökéknél, ahol az otthon melege, úgy látszik, előhívja az őszinteségét, honnan máshonnan tudná a kormányfő felesége, hogy a szegénység tartósan itt marad közöttünk.
De nem marad a lakcímnyilvántartás, szocialista csökevény az szerintük, de leginkább a saját érdekeikre szabott választási regisztráció melletti egyre szánalmasabb magyarázkodáshoz kell egy kis friss muníció. A rokkantakat pedig beküldik az okmányirodába, különben akkor sem tudnak szavazni, ha véleményük van azok után, amit velük tettek. Ezt a humánus rendszert a háztáji politikai elemzők foglalják míves keretbe, négyszer annyi pénzért, mint amennyi például a mentőszolgálatra jut ebben az országban. De legalább, ami velünk történik, az mégsem az EU összeesküvése ellenünk, ez megnyugtató, megmondta a miniszterelnök is Brüsszelben, igaz, itthon ennek pont ellenkezőjét nyilatkozta. És ezt el is hiszik nekik, szerveznek is rá rögtön egy második Békemenetet, hogy rajongásuk tárgyát megvédjék Európától, ha jól értem. Kiadnak egy könyvet is erről a nemes tettről, amiben van képük Adyt, pont Adyt idézni. De nem ám azt, amikor arról ír, hogy „kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…” Nem, ezt nem idézik. Még a végén magukra ismernének.
Ők csinálnak itt kedvet, nem más. Hogy sokan legyenek a Szabad sajtó útján október 23-án, ahhoz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!