Árulás – ezzel a szalagcímmel jelent meg a Spiegel német hetilap első májusi száma. Az áruló Angela Merkel kancellár és a német külföldi hírszerzés, a BND lenne – utóbbi utat nyitott az amerikai NSA-nek, az amerikai elektronikus hírszerzésnek, hogy német és európai, üzleti, politikai célpontok ellen kémkedhessen. Ráadásul a kancellárián külön részleg létezik, amelynek az a dolga, hogy kontrollálja a német külföldi hírszerzés ténykedését. És a Spiegel kutatásai szerint e részlegnek hiába voltak évek óta információi az NSA túlterjeszkedéséről, a kancellária semmit sem tett – ez felveti Merkel felelősségét.
Azért, hogy Németországot megvédjék a terrorista támadásoktól, az amerikai hírszerzés német területről adatok millióit gyűjthette össze – érdemi politikai ellenőrzés nélkül. Sőt már arról is beszélnek, hogy az amerikaiak a BND segítségével kémkedhettek a kancellária emberei és újságírók után is. Botrány fenyegeti a kormányfőt, és a helyzetből Merkel szociáldemokrata koalíciós partnere igyekszik tőkét kovácsolni a 2017-es választásra.
A Spiegel szerint ez a történet 2001. október 23-án kezdődött, hat héttel a New York-i és washingtoni terrortámadások után. Azon a napon Otto Schily német belügyminiszter Washingtonban egy konferencián vett részt, szomszédja John Ashcroft amerikai főügyész volt. A téma a terrortámadás volt. Ashcroft egyszerű kijelentést tett, ami azonban felért egy arculcsapással: a pilóták és tettestársaik közül hárman-hárman Hamburgban éltek. Miután Schröder kancellár feltétel nélküli szolidaritást ígért, következményként amerikai ügynökök százai árasztották el Németországot, hogy terroristagyanús személyeket figyeljen meg. Az a mondás járta, hogy a német külföldi hírszerzés a CIA és az NSA legjobb kirendeltsége, egy berlini tisztviselő szerint pedig az amerikaiak szemében „amerikai anyahajó voltunk Európa közepén”. Igaz, ebből a helyzetből Berlinnek is volt haszna, amerikai információk alapján akadályoztak meg terrorakciókat.
A 2002-ben kötött megállapodás szerint Németországban németekre és amerikaiakra nem „dolgozhattak”, az európai információkat pedig csak egyértelmű terrorfenyegetés esetén lehetett felhasználni. Hogy valójában mi is történt, arról elég hű képet adott Edward Snowden, az NSA egykori ügynöke, aki 2013-ban temérdek információt osztott meg a világgal. Berlinben nagy megrázkódtatást okozott, hogy Angela Merkel magánmobilja is szerepelt a lehallgatottak listáján. Most viszont az is kiderült, hogy a BND, főleg a Bad Aibling-i lehallgatóállomás révén, az amerikaiak szempontja (mobilszámok, e-mail címek, IP-címek) szerint szállította az információkat, amelyek német és európai gazdasági, politikai érdekeket sértettek, messze túllépve a megállapodás szabta határokon. A dolog nem maradt szó nélkül, elsőként az Airbus, amely a legnagyobb európai védelmi társaság, ipari kémkedés vádjával ismeretlen tettes ellen pert indított.
Az Airbus esetében egyértelmű, hogy az amerikai hadiipari cégek konkurenséről volt szó, néhány éve a Boeinggel csatázott egy 35 milliárd dolláros üzletért, hogy ki szállítja az amerikai légierő üzemanyag-újratöltő gépeit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!