Elképzelések a menekültválság megoldására: Ködös vagy közös?

„Magyarország déli határainak megvédése egyben az osztrák, a bajor és végső soron az európai határok megvédése, és ha ezt nem tudjuk megoldani, Schengen elesett” – jelentette ki Orbán Viktor Werner Faymann osztrák kancellárral folytatott egyeztetést követően. A magyar kormányfő Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kíséretében látogatott pénteken Bécsbe.

A találkozó fő témája a menekültválság volt, amellyel kapcsolatban Orbán és Faymann az utóbbi hetekben többször is komolyan kiosztották egymást.

A vita legutóbbi epizódjára éppen csütörtökön került sor, mikor a magyar miniszterelnök az Európai Tanács rendkívüli csúcsa után azt nyilatkozta, hogy ha az EU-nak nem kellenek a kerítések, lebonthatják őket, de abban az esetben Ausztria felé fogják a magyar hatóságok szállítani a menekülteket. A kijelentést egyesek úgy értelmezték, Orbán kezdi belátni, hogy az álláspontja tarthatatlan, míg mások szerint ez egy burkolt fenyegetés volt.

Vélhetően a korábbi nézeteltérésekre való tekintettel Orbán és Faymann közös sajtótájékoztatót nem tartott, és bár a magyar miniszterelnök hosszan válaszolt az újságírók kérdéseire, egy szót sem ejtett arról, hogy bármiben is megállapodtak volna osztrák kollégájával. Sőt azt is felemlegette, hogy „baráti tüzet kaptunk a hátunkba”. De ezt hajlandó elfelejteni, ha az osztrákok támogatják a kerítéseket Magyarország déli határain.

Korábban úgy tervezték, hogy Heinz-Christian Strachéval, a jelenlegi kormánykoalíciónál népszerűbb Osztrák Szabadságpárt elnökével is tárgyal majd a magyar delegáció. De „partnerei kérésére” a miniszterelnök lemondta a találkozót a szélsőséges párt vezetőjével, holott Strache már többször kijelentette, hálás Orbánnak, és ha tehetné, maga is kerítést húzna fel a határokon.

Az európai állam- és kormányfők már említett csúcsának annyi eredménye volt, ha halogató és semmitmondó is, de legalább döntést hoztak menekültügyben. Ez már sikernek könyvelhető el azután, hogy az elmúlt hetekben csak egymásra mutogattak és ment az adok-kapok a diplomácia virágnyelvén. Ugyanakkor az uniós döntéshozatalra jellemző módon, arról hoztak határozatot, hogy majd később határoznak. A legfontosabb kérdésben, azaz a 120 ezer menekült kötelező kvóták szerinti szétosztásában nem jutottak konszenzusra.

Bár az európai terv alapvetően kedvezett volna Magyarországnak, mert 54 ezer menekültet vittek volna el az uniós országok hazánkból, Orbán Viktor miniszterelnök elvi alapokon nyugvó makacs ellenállása, amelyhez sikerült a szlovák és cseh kollégáit is megnyernie, megbuktatta az elképzelést. Azt ugyanis csak akkor lehetett volna elfogadni, ha minden ország beleegyezik, annyira érzékeny témáról volt szó. Érdekes viszont, hogy a Magyarország nagy szövetségesének számító Lengyelország végül a németek és a franciák pártjára állt. Feltehetően azért, mert rájöttek, az ország hosszú távú érdekeit az szolgálja, ha jó viszonyt ápol a nagyhatalmakkal. A kvótakérdést tehát elnapolták, de ez nem jelenti azt, hogy előbb-utóbb nem kell majd az uniós vezetőknek cselekedniük, hiszen akár 1 millióra is nőhet idén az Európába érkező migránsok száma.

Arról viszont született egy ködös elképzelés, hogy a frontországokban – azaz Olaszországban és Görögországban – uniós hot spotokat létesítenének, ahol a menekültek nyilvántartásba vetethetnék magukat. Egyesek szerint ezek nagy táborok lennének, mások szerint mozgó centrumok, amelyek a regisztráción túl az utazási lehetőségről is informálnák őket, így el lehetne kerülni, hogy az embercsempészek áldozatai lehessenek.

Az egyetlen konkrét vállalás a törökországi, libanoni és jordániai menekülttáborok támogatására vonatkozik: az EU az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságán és a Világélelmezési Programon át 1,7 milliárd euróval segíti őket, illetve az országoknak is 1 milliárdos segélyt nyújtanak.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!