Franciaországban is megelégelték a választók a hagyományos politikai elitet, és fellázadtak ellene – csak ennek a lázadásnak épp ellenkező előjelű lett a végeredménye, mint az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban.

Május 7-én, vasárnap nem a Trump-barát és EU-ellenes, nacionalista Marine Le Pen kapott bizalmat a francia választóktól, hanem a centrista, uniópárti Emmanuel Macron.

Ő sem hagyományos választás a franciák számára: 39 évesen, példátlanul fiatalon lett az ország vezetője. Pártját, az En Marche! (magyarul: Előre!) mozgalmat csupán egy éve alapította. Épp ezért a szervezetnek egyetlen képviselője sincs egyelőre a parlamentben; ma még azért is küzdeniük kell, hogy a júniusi törvényhozási választásokon minden körzetben tudjanak jelöltet állítani. Parlamenti többség nélkül ugyanis Macron képtelen lesz keresztülvinni választási programját.

A törvényhozási többségre azért is különösen nagy szüksége lesz az új francia elnöknek, mert rengeteg feladat vár rá vasárnapi beiktatása után.

Először is meg kell próbálnia maga mögé állítani a franciákat. Az ország rettentően megosztott, ezt jelzi az is, hogy sosem látott tömeg, több mint tízmillió fő szavazott Marine Le Penre is. Rekord magas volt azok száma is, akik nem mentek el szavazni, vagy tiltakozásul mindkét jelölt ellen üres, illetve érvénytelen szavazólapot adtak le.

Kezelnie kell azokat az okokat is, amelyek ahhoz vezettek, hogy a franciák kiábrándultak a hagyományos pártokból és politikusokból, és ezért két „kívülállót” juttattak be az elnökválasztás második fordulójába. Be kell indítani a gazdasági növekedést és csökkenteni kell a makacsul magas munkanélküliséget. Ehhez azonban Macron szerint a munka törvénykönyve szigorú, az alkalmazottakat védő szabályainak lazítására lenne szükség. Ez ellen viszont garantáltan hevesen tiltakozni fognak a szakszervezetek, akik foggal-körömmel védik a francia munkások jogait. „Vállalkozásbarát” szemlélete volt egyébként talán a legfontosabb ok, amiért sok francia nem szívesen szavazott Macronra, hiszen számukra hagyományosan nagyon fontos az erős jóléti állam és a munkahelyük biztonsága.

Macron győzelmével tehát Franciaországban sem múltak el azok az okok, amelyek a nyugati világban a populisták megerősödését hozták: a középosztály lecsúszása, bizonytalansága és szorongása a bevándorlás miatt.

Ám Macron megválasztása azt is mutatja, hogy lehet választást nyerni azzal, ha valaki a sokszínűséggel, nyitottsággal és nemzetközi együttműködéssel kampányol.



Hamis e-mailekkel a hackerek ellen
Macron sem úszta meg, hogy kampánystábja elektronikus levelezése kiszivárogjon, és ez a francia kampánycsend előtti órákban meg is történt. Ám a választás végeredményét ez nem fordította meg, részben annak köszönhetően, hogy az amerikai elnökválasztási versenyben történtek után már készültek a hackertámadásra. Pláne azután, hogy az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA figyelmeztette őket, hogy ugyanazok, akik Hillary Clinton embereit megtámadták, immár ellenük dolgoztak. Macron stábja erre reagálva tucatjával hozott létre nem létező embereinek nem létező e-mail címeket, amelyeket hamis kampánydokumentumokkal töltöttek meg. Ez nem akadályozta meg a hackereket abban, hogy óriási mennyiségű e-mailt ellopjanak, ám az esetről beszámoló The New York Times szerint lassította őket, hogy ki kellett válogatniuk a valódi üzeneteket a sok hamis közül. „Ha csak egy perccel is lassítottuk őket, máris boldogok vagyunk” – nyilatkozta a lapnak Macron digitáliskommunikáció-biztonsági főnöke, Mounir Mahjoubi.  

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!