Újra napirendre kerülhet a Nemzeti Minimum – Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint némi pontosítás után újra elővehetik a javaslatot.
Majdnem lett egy olyan határozat öt év után, amelyet minden parlamenti párt támogat. Majdnem lett egy olyan ügy, amely egybekovácsolja a politikusokat. De nem is az a legnagyobb probléma, hogy a hatalmi érdekek felülírják a közös fellépés fontosságát – hiszen ezért, nem másért hasalt el hétfőn a népjóléti bizottság előtt a magyar gyermekek éhezését törvényileg felszámoló Nemzeti Minimum program, amelyet korábban nyolc párt képviselője szignózott.
Sokkal nagyobb baj, az esetet követő médiaviharban újra kiderült, hogy a keresztény–konzervatív kormányban mit is gondolnak a szegényekről. Mintha a kormánytagok és a velük szimpatizáló újságírók egymásra akartak volna licitálni abban, hogy ki veti meg jobban a nélkülözőket. Már a hét elején elővette Révész Máriusz az éhező gyerekek szüleit azzal a megközelítéssel, az ő felelősségük, hogy enni tudjanak adni a gyerekeiknek. Lázár János is hasonlóakat fogalmazott meg azon mondatával, hogy „a gyermekszegénység ellen elsősorban a szülők küzdhetnek azzal, hogy gyermekeik érdekében munkába állnak”.
Orbán Viktor reakciója pedig az volt, hogy mivel a gyerekek 90 százaléka óvodás, azaz hároméves korától naponta négyszer kap enni, ezért Magyarországon gyerek nem éhezhet!
Olyan apróságokat pedig nem érdemes figyelembe venni, hogy mi van ezekkel a gyerekekkel azokban az időszakokban, amikor – hétvégén, a szünetekben – nem járnak oktatási intézménybe, vagy mi van a három év alattiakkal. Hogy mi van a magzatokkal (lásd interjúnkat Első perctől éheznek címmel).
A legcinikusabb kijelentések majdnem Selmeczi Gabriellától érkeztek a héten, aki a rezsicsökkentést éhezésfelszámoló eszközként emlegette (miközben bizonyított, hogy a legszegényebbeket egyáltalán nem érinti, mert nincs rezsijük: hiszen nincs vizük, gázuk, áramuk), de aztán megszólalt Hegedűs Zsuzsa, a kormány újra előkerült szegénységszakértője, aki kamerák előtt nyilatkozta:
„Én még olyan nyomorult szegény családot, ahol a gyerek hazajön délután iskolából, és másnap reggelig nem kap semmit enni, én olyat nem láttam, mert ha kell, akkor lopnak.”
Tehát aki szegény, az lop, és akkor van miből enni, ezért nincs is éhezés.
Nem csak itt árulkodott cinizmusáról és szakmaiatlanságáról Orbán közvetlen tanácsadója, a héten a Heti Válasznak adott interjújában azt is kifejtette, hogy a közmunka a gyermekéhezés felszámolásának jól vizsgázott eszköze. Újra és újra felmerül a kérdés, hogy mennyire lehet szívügye a kormánynak a szociálisan rászorulók megsegítése, ha egy olyan embert tekint hivatkozási pontnak, aki azt sem tudja, mennyit visz haza egy közmunkás, és azt gondolja, hogy annyiból már nem éhezik egy család.
A hét abszolút nyertese a szegényeket megbélyegző, a nélkülözésük jelentőségét megkérdőjelező mondatok közzétételében egy újságíró lett: a Mandineren Stumpf András publicisztikájában idézőjelbe tette a gyermekéhezés kifejezést, majd hosszan elviccelődött rajta:
„Bizonyára szörnyen érzéketlen vagyok a felvetéssel, de: mondjuk a szülőtől nem várható el, hogy ha háromszor-négyszer kap enni a csemetéje állami pénzen, este mondjuk adjon neki egy szelet, saját pénzen vett kenyeret? Ja, hogy nem tud adni! Hogy nincs pénze! (Nyilván a társadalom hibája, kirekesztés, ilyesmi.) Nos, ez akkor lehetne így, ha százezer szülő halt volna éhen. Nyilván előbb adok a gyerekemnek, aztán eszem én, ha baj van, ha nincs pénz. Szerencsére azonban nem tudok arról, hogy Magyarországon pusztítana az éhhalál.”
Magyarországon szerencsére nem pusztít éhhalál, de valami borzalom mégiscsak terjed: szegény embereken, éhező gyerekeken gúnyolódni az emberiesség pestise.
Vitathatatlan, hogy a kormány nagy lépéseket tett a gyermekéhezés felszámolásáért azzal, hogy minden eddiginél nagyobb mértékben terjesztette ki az ingyenes bölcsődei, óvodai és iskolai étkeztetés körét, és további lépéseket tervez a rászoruló gyerekek szünidei étkeztetésének megoldására. A gyermekvédelmi törvény tervezett módosítása és az előirányzott összeg azonban nem tűnik megoldásnak, hiszen a szünidei étkeztetés csupán napi egy étkezést jelent, és a kormány javaslata szerint a rászoruló iskolás gyerekeknél az őszi, téli és tavaszi szünetekben elég lenne mindös?sze két munkanapon biztosítani az étkeztetést. A három év alatti, intézménybe nem járó gyermekekkel továbbra sem foglalkozik a javaslat, pedig 83%-uk semmilyen intézménybe nem jár. A hétvégi étkeztetés megoldása pedig egyáltalán nem szerepel a kormány javaslatában, pedig Balog Zoltán nemrég arra is megoldást ígért.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!