– Akadémiai előadását úgy zárta, hogy ha nem teszünk meg mindent azért, hogy Magyarország 2025-re élhető hely legyen, akkor valahol Afrika felé evezve emlékezünk majd régi hazánkra. Miért épp a fekete kontinens?

– El kell ismernem, hogy ez a tréfásnak szánt slusszpoén nem volt szerencsés. A fordított migrációt vetítettem előre, de persze ennek a „látomásnak” nincs semmi realitása.

– Átvitt értelemben viszont nagyon is beteljesedhet a jóslat, hiszen a kutatás egyik konklúziója, hogy az oktatás és az egészségügy fejlesztésének kell prioritást kapnia az élhető és szép jövő eléréséhez, miközben éppen ezeken a területeken érezhető jelenleg leginkább a visszavágás.

– Nyilvánvaló tény, hogy azok az országok jutottak előnyösebb helyzetbe, ahol ez a két tudományterület a lehető legnagyobb támogatást kapta. Ezekben az államokban minden szinten kiemelten kezelték a modern alapokra helyezett oktatást, megteremtve hozzá az eszközoldali feltételeket is. Fel sem merült, hogy az egészségügyet irányítók saját előnyeiket vagy idejétmúlt elveket tartsanak a legfontosabbnak, hanem a tömegek ellátását és a legmodernebb eszközök minél gyorsabb és jobb felhasználását tekintik feladatuknak.

– Akkor hadd kérdezzem meg itt rögtön: a döntéshozók figyelembe veszik a jövőkutatásaik eredményeit?

– Sajnos nem eléggé. A politikusok nem kedvelik a különböző lehetőségekben és célokban való gondolkodást, hanem az egyértelmű, egyvonalas jövőt szeretnék látni, olvasni. Ilyet viszont egy magára valamit is adó jövőkutató nem tesz, mert tisztában van azzal, hogy a múlt soha nem tudja olyan erővel meghatározni a jövőt, hogy az biztosan bekövetkezzen. A jövőkutató feltételekben és lehetséges kimenetelekben gondolkodik, helyet és szerepet adva a ma még nagy erővel nem bíró gyenge jeleknek és a véletlennek nagy teret adó úgynevezett szabadkártyáknak. A jövőkutatók tudományos előrejelzései ezért sokszor nem elégítik ki a politikusok és döntéshozók gyakran rövid távú szempontjait előtérbe helyező igényeit.

– Akkor mégis milyen erősebb jelek, változások miatt gondolták úgy, hogy 5 évvel az előző (Magyarország 2025, 2010) után újra jövőképet kell vetíteniük a magyar társadalomról 2025-re vonatkozólag?

– A 2010-ben megjelent tanulmánykötetekben közreadott eredmények valójában 2007-es valóságot tükröztek. Azóta számos változás, esemény történt itthon és a világban, hogy csak pár példát említsek: a Föld lakossága átlépte a 7 milliárdos határt, volt egy globális gazdasági/pénzügyi válság, markánsan megjelentek a klímaváltozás jelei, elindult egy migrációs hullám, lezajlott egy információs technológiai forradalom, az infokommunikációs technológiák tömegessé váltak és az emberi kommunikáció új minőségét hozták. Hazánkban is felgyorsult a társadalom öregedésének folyamata, fokozódott a társadalom (jövedelmi és területi) egyenlőtlensége, erőteljes a magyar értelmiségiek és szakemberek külföldi munkavállalása, illetve tartós másutt élése, valamint minden korábbinál láthatóbban virágzik a korrupció. A kutatás léptéke ezúttal azonban kisebb volt a korábbinál: az 1000 fős online fölmérés a Z generáció fiataljainak félelmeire, vágyaira, reményeire fókuszált, majd ezek alapján mutatjuk meg, men?- nyire más Magyarország-kép tárulhat elénk 10 év múlva.

– Kik tartoznak a Z generációba?

– Azok a digitális bennszülöttek, a ma 14–18 éves fiatalok, akik jellemzően már nem az idősebb generációtól tanulnak, hanem egymástól, de főleg az internetről szerzik be az információkat. 2025-ben ők még nem kerülnek döntéshozó pozíciókba, viszont fölértékelődött a jelentőségük, mert képtelenek önállóan meglenni – jellemzően a mamahotel lakói és a papabank finanszírozza őket. Individualisták, hiányzik belőlük a tisztelet és a bizalom az idősebb generációk és a döntéshozók irányába.

– Miért ők, hová tűnnek a 2025-re döntéshozó pozícióba kerülő felsőfokú képzettségű fiatalok?

– Úgy tűnik, egyelőre nem elég hatékonyak a visszacsalogatásukra tett eddigi kísérletek. Előbb csak tanulni, majd munkát vállalni mennek külföldre, de azután kinn maradnak. Ha nem lesz hazánkban jelentős béremelés, ha nem lesz érezhető a társadalmi biztonság, ez nem is fog megváltozni. A korábbi kutatás szerint 2007-ben a középiskolások 39 százaléka tervezte, hogy itthon marad, ez a szám azóta csökkent.

– A válaszadóknak mennyire reális a jövőképe?

– A jövőképük nem reális, hiszen a jövőképükből hajlamosak kifelejteni, hogy önmaguknak mit kellene tenni azért, hogy elérjék, amire vágynak. Szeretnének például külföldön tanulni, de nem fogalmazzák meg, hogy annak érdekében magas szintű nyelvtudást kell elérniük, s ezért intenzíven kell(ene) nyelveket tanulniuk.

– Milyen dilemmákkal kell akkor megküzdeniük?

– Például azzal, hogy a média növekvő szerepe hogyan változtatja meg a gondolkodásukat, munkavállalásukat, a munkához és a jövőhöz való viszonyukat. A digitális bennszülöttek ugyanakkor új követelményeket fogalmaznak meg az oktatásiképzési rendszerrel és a munkáltatókkal szemben is. Ha valamely tananyag nem az ő nyelvükön lesz megfogalmazva, nem lesznek rá vevők. Ma sok esetben előfordul, hogy a tanárok ismeretanyaga szerényebb, mint amit ők már egy adott területen tudnak.

– Mennyiben különböznek a magyar fiatalok jövőről alkotott elképzelései az európai korosztályétól?

– A világra nyitottságban például nincsen különbség európai és magyar fiatal között, mindegyikük szeretne minél távolabbi és egzotikusabb világot látni. Abban is van hasonlóság, hogy a fiataloknak mindenütt fontosabb saját közegük jóléte és biztonsága, és kevésbé fordítanak figyelmet a tágabb világra, politikára vagy a klímaváltozásra. Jelentős eltérés van ugyanakkor a családhoz, a gyerekekhez való viszonyban. A magyar fiatalokban még él a vágy a nagycsalád és a több gyermek iránt, nem úgy, mint Európa számos országában élő fiataloknál. Az alapvetően tradicionális értékrend ütközik az individualizáltabb, a nyugat-európai trendekhez igen hasonló tényleges párkapcsolati, gyermekvállalási magatartással.

– Befolyásolható a jövőkép?

– Hogyne, de csak akkor, ha azokat, akiknek a jövőjéről szó van, bevonjuk a jövőkép készítésébe. A korábbi kutatásnak is ez volt a lényege. A szakértői vélemények mellett a nem szakértői félelmeket, reményeket is feltérképeztük, és e kettő alapján vázoltuk azt a mozgásteret, amelyben a lehetséges jövőforgatókönyvek a domináns társadalmi közeg (a másokat segítő, az individualista, a rettegők, a céltalanok) esetén megvalósulhatnak. Ha a jelenlegi vezetők nem veszik figyelembe az érdekeltek/ érintettek véleményét, akkor az előrevetíti a jövőbeli vezető számára a mozgástér beszűkülésének esélyét. Ha viszont egy vezető képes és akar komplexen, távlatilag és a társadalomra valóban figyelve alternatívákat megfogalmazni, akkor a következő nemzedék mozgástere bővülhet.

– Ha mégsem megyünk Afrikába, az minek lesz köszönhető?

– Szociológusaink már a ’90-es években megállapították, hogy hazánkban a legfontosabb célértékek a béke és a biztonság, amelyet a boldogság és a haza biztonsága követ. Ezek mellé felzárkózott az anyagi jólét mint érték és hátrébb szorult az elvégzett munka öröme. Nincs ez másképp ma sem. A jövőben meg kell találni, hogyan lehet a munka ismét az öröm forrása. Ha sikerül ezt elérni, és egy kevésbé önző és pazarló, együttműködő társadalmat felépíteni, akkor Magyarország megújulhat és fejlődése jó irányt vehet. De tudni kell, hogy a szebb jövőn állandóan dolgozni kell, mert éppen ettől, a jövőért való folyamatos munkálkodás révén válik szebbé, elfogadhatóbbá.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!