Messi, megszívtad!

A sportszerű küzdelemben valószínűleg orrhosszal győztek a mezárusok a kocsmárosok előtt. Még a fákon is Modric, Rakitic, Mandzukic és társai lógnak, persze a szó legnemesebb értelmében: mezek kicsiben, nagyban, közepesben. Otthoni és idegenbeli, számozott és számozatlan – a lényeg, hogy a nigériaiak elleni győzelem óta húsz százalékkal drágábban. Órákkal előbb megtelnek a jobb kocsmák, éttermek, fagylaltozók (és a rosszabbak is), a főtéren pedig csendes fieszta kezdődik egy sokméteres kivetítő árnyékában. A tegnap még 20 kunás sör mára 39-cé lényegül, de ki törődik ilyesmivel, ebben a piros-fehér forgatagban? Alighanem a kocsmatulajdonosok, akiknek ez a nap akkor is ünnep volna, ha a csapat nem nyerne. De nyer. Úgy küldik haza egy hármassal Messiéket, hogy köpni-nyelni nem tudnak. Marko, a pincérünk (a nap tiszteletére természetesen piros-fehér kockás nyakkendőben) majdnem elfelejti a kólánkat (persze nem a fizetésnél, hanem a rendelésnél), amikor Caballero nemes egyszerűséggel Rebic elé üti a hazaadást. Hajde, hrvati! U boj, u boj, za narod svoj! – kiáltja egy borízű hang a sarokból. A mellettünk ülő kedves apáca imára kulcsolja a kezét (vajon tudja-e, hogy a főnöke Messiéknek drukkol?...), de mint kiderül, csak Otamendi lelki üdvéért, akit csúnyán letalpalnak a horvát védők. Modric bombagólja után az óriáskivetítő előtt táncoló és dudáló gyerekhad rázendít egy kedves, horvát rigmusra, amit asztalszomszédunk készséggel fordít le nekünk: „Messi, megszívtad!” Hát igaz, ami igaz, a Barcelona és az argentin válogatott sztárja nehéz perceket él át itt, Crikvenicában. A harmadik horvát gól már csak hullagyalázás, repkednek a petárdák, előkerül néhány vörös fáklya, dudál az egész part. Innen is, onnan is hazafias horvát dalokat hoz a szél, egy kocsmából német drukkerek kontráznak, de teljes a béke és az egyetértés. A nap igazi győztesei, a mezárusok és a vendéglátósok pedig néhány nap múlva újra harcba indulnak a végső sikerért.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!