Különös, de alig maradt fenn olyan magyar film, amit Kertész Mihály Magyarországon 1913 és 1919 között forgatott – pedig negyvenötöt is készített.
Ez köszönhető a korabeli filmalapanyagoknak, valamint a történelem sodrásának, amely akár nyom nélkül képes bármit a múltba temetni. Kertész Mihály igazán csak 1943-ban lett világhírű – bár Hollywoodban addig is jelentős és figyelemre méltó munkák kerültek ki keze alól –, amikor a Casablancáért megkapta a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat.
Kertész Mihály első filmjét, Utolsó bohém címmel még 1912- ben, Dániában forgatta. Tanulmányai után hazatért, és számos magyar némafilmet rendezett, de csak néhány maradt fent.
Közülük az egyik az 1914-ben forgatott, A tolonc című alkotás, amiről így írt a korabeli kritika: az első jó magyar film. Magyar rendezőként ebben a filmben láthatjuk Kertész látásmódját, filmes gondolkodását. De ez is csak annak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy a filmtekercsre 2008-ban rátaláltak a New York-i Magyar Ház pincéjében. A kópia borzalmas állapotban volt, és csak a modern technológiának köszönhető, hogy sikerült megmenteni.
A tolonc Tóth Ede 1875-ben készült népszínművének adaptációja, és egy ártatlanul megvádolt és halálba menekülő szolgálólány történetét meséli el. A nyomorúság nem volt ismeretlen Tóth Ede előtt sem, maga is sokat nélkülözött, még az apja is úgy tekintett a színészként, íróként megélni próbáló fiára, mint csavargóra. Tóth Ede a darabot a Nemzeti Színház pályázatára írta, amit meg is nyert. A színház
A toloncot 1876. május 28-án be is mutatta, de Tóth Ede ezt már nem érhette meg: 31 évesen, 1876. február 26-án, tüdővészben meghalt. A darab filmes változatának értéke szinte felbecsülhetetlen, és nemcsak azért, mert Kertész keze nyomát őrzi, hanem mert ez az a mozgókép, ami megörökítette az Ördög Sárát alakító Jászai Marit is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!