Ez a látványosság alighanem az emberiség egyik legkegyetlenebb kulturális hagyománya. Mégis nemesnek tartják. Persze, mindez nézőpont kérdése, különösen egy bika szemszögéből. Bikaviadalokat ugyanis azért rendeznek, hogy az ember megmutassa nagyságát, és furcsamód tisztelegjen az élet előtt. Erről alighanem a bikáknak is lenne véleménye, de olyan is van, amikor az állat győz. Mint a múlt hétvégén, amikor Spanyolországban, Teruel városban egy 29 éves torreádort szúrt agyon a bika. És olyan is van, amikor a bikának sem kell elpusztulnia, mert a szervezők úgy döntenek, hogy a bátran és méltósággal küzdő bikának jár a hosszú és békés élet.
Ember és állat küzdelme nem új keletű. Az ókori arénák világa, a gladiátorok lemészárlása azonban nem hasonlítható ahhoz a szabályrendszerhez, amely Hispániában meghonosodott. Van lovas torreádoros küzdelem, tanulók bemutatója, bohócruhába bújt bikaszelídítők, és megesik, hogy jótékony céllal lengetik a köpenyt a lefűrészelt szarvú patások előtt.
Voltak azonban évek, amikor több ezer bikát mészároltak le rituális módon a spanyol arénákban, és ez a tény még akkor is döbbenetesnek tűnik, ha olyan hírességek rajongtak érte, mint James Joyce, Orson Welles vagy éppen Ernest Hemingway – aki leginkább egy jól szerkesztett drámához hasonlította a bika rituális leölését, meg is írta a Halál délután című könyvében, 1932-ben. Később, a Life magazin kérésére újra írt a bikavívásról, ebből állt össze a Veszélyes nyár című kötete.
A viadalokat már Spanyolországban is egyre több helyen betiltják, Katalóniában, így Barcelonában is egyszerűen bezárták az arénákat. De mi sem érzékelteti jobban a spanyol lélek és a bikaviadalok összefonódását, mint amit még visszavonulása előtt mondott János Károly spanyol király: ha az Európai Unió betiltja a bikaviadalokat, Spanyolország azon a napon kilép a közösségből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
