Magyarország és a magyar ügyek címmel egy 63 oldalas füzetecskét adtak ki Szentpéterváron – 1849 nyarán. Minden olyan adat helyet kapott benne, amely alkalmas egy orosz katonai megszállás társadalmi előkészítéséhez, indoklásához – vagyis az orosz állami propaganda kommunikációjához.
A könyvecskében szerepelt Magyarország rövid történelmi áttekintése; földrajzi, domborzati adottsága; az 1848-as események leírása; még a magyar nyelvről is szó esett.
Akadnak történészek, akik egy 1815-ös egyezmény (a Szent Szövetség aláírója volt I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár, III. Frigyes Vilmos porosz király) utolsó fellángolásának tartják az orosz haderő 1849-es magyarországi intervencióját. A szövetség szerint ugyanis a felek megállapodtak abban, hogy örökre barátok maradnak, és mindenben kisegítik egymást.
A valóságban azonban az orosz cári udvar alighanem egy ideig elégedetten szemlélte az Európán végigsöprő polgári forradalmakat, különösen a megtépázott nyugat-európai dinasztiák gyengülését, majd gondterhelten azt, ahogyan mindezekből okulva mindenki próbál megerősödni. Az osztrákok már 1848-ban is el tudták volna képzelni a magyar szabadságharc leverésére induló, és nyugat felé tartó orosz hadosztályok látványát, ám a katonai beavatkozásról végül Ferenc József osztrák császár állapodott meg I. Miklós orosz cárral, 1849. április 21-én.
Ez a kis írás azért született, mert 2017 tavaszán a magyar külügyminiszter azt találta mondani, hogy „a magyaroknak megvan a maguk történelmi tapasztalata, és nem tekint fenyegetésként Oroszországra” – pedig még a miniszter is az oroszok 44 éves „baráti” magyarországi tartózkodásának idején született. Érdekesség, hogy az 1848–49-es szabadságharc leverésében nagy szerepet játszott egy Panyutyin nevű orosz tábornok hadosztálya is. Ám mielőtt bárki
is áthallást vélne felfedezni: nem Putyin.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!