Megbolygatni a természet egyensúlyát, persze, lehet, de az következményekkel jár. Pusztán azzal is, hogy az ember megjelenik ott, ahol eddig nyoma sem volt, s főleg akkor, ha mindent a maga hasznára próbál fordítani.
Erre sok példa van. De egyik legszemléletesebb Ausztrália egyik legérintetlenebb területe, az Outback, vagyis az Isten háta mögötti vidék. Méretét tekintve kontinensnyi, szinte „érintetlen” természeti környezet, leszámítva Ausztrália elvárosiasodott partvidéki területeit. Alapesetben itt élnek a kenguruk és a vombatok, másrészt pedig azok az állatok, amiket az ember hozott magával.
Például nyulak. Ha néhai telepesek gondoltak volna arra, hogy a nyulak akkor is szaporák, ha megszöknek a ketrecből, és elképzelhetetlen mértékű pusztításra képesek, talán azok a rókák sem szaporodtak volna el, amiket irtásukra telepítettek be. A vörös bundás komák ráadásul az otthonízű nyulaknál jobbak kedvelték az ausztrál őshonos állatokat.
Az Outback élővilágának gyors változását furcsamód a tevék is mutatják. A kontinens felfedezéséhez ugyanis teherhordókra volt szükség, ezért a telepesek számos púpos jószágot is behajóztak. A tevék jól bírták az ausztrál klímát, és olyannyira jól érezték magukat az isten háta mögött, hogy elszaporodásuk miatt a 21. századra már a gyérítésüket, vagyis az irtásukat is elrendelték.
Lám, két évszázadnyi idő sem kellett ahhoz, hogy a teve megvesse lábát a déli kontinensen. S bár a szárazságot és a hőséget jól viselő dromedárok és kétpúpú patás jószágok nem őshonosak Ausztráliában, mára itt büszkélkedhetnek a bolygó legnagyobb szabadon élő állományával. A tevék jelenléte ráadásul alapjaiban változtatja meg az őshonos élőlények túlélési esélyeit, mert forrásra találva, egyedenként képesek elinni mások elől az ivóvizet – tíz perc alatt akár száz litert is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!