Hic sunt leones – vagyis: itt oroszlánok vannak. A korabeli térképészek olykor ezzel a mondattal jelezték azokat a területeket, amelyeket nem ismertek. Még akkor is ezt tették, ha az állatok királya nem is lakott arrafelé, a mondat csupán az ismeretlentől védte az utazót.
A Föld felfedezése azonban számos csemegét tartogat az utókornak. Mert voltak idők, amikor úgy hitték, hogy azt is fel kell tüntetni a térképen, ami talán ott sincs. Illetve van, de mégse. Ilyen Thule szigetének története, ami legalább annyira mitikus, mint amennyire valós. Ugyanis azzal, hogy egy ókori görög utazó, Pütheasz körbehajózta, és az i. e. 4. században pontos leírást adott erről a szigetről (lakatlan, élőlény nincs rajta, földje állandóan fagyos, kerülete pedig negyvenezer stadion – méterben mintegy 6300 kilométer), és az 1. században Pomponius Mela geográfus térképen meg is rajzolta a világ legészakibb szigeteként, de ahogyan az utazók egyre jobban megismerték a világnak ezt jeges, Északi-sark felé eső részét, Thule szigetének leírása mégsem illett egyik újonnan felfedezett szárazföldre sem. Így Thule ábrázolása egyre északabbra került, mígnem helye sem maradt már a térképen.
Utólag úgy gondolják, hogy Pütheasz a mai Skóciától északra található Shetland-szigeteket fedezhette fel, de a partvonalának hossza fele se annak, amiről a görög utazó írt. Ám ez már nem is fontos. Thule ugyanis úgy vonult be a történelembe, hogy az csakis a világ legészakibb ismert részét jelölheti. Akár létezik, akár nem. Thule nevét ma Grönland egyik területe, légi bázis viseli, száz kilométerre Qaanaaq településtől.
Leginkább arról ismert, hogy 1968-ban lezuhant ott egy katonai gép, ami nukleáris robbanófejeket szállított. A területen állítólag ma is mérhető plutóniumból származó sugárzás. Vagyis, a terület veszélyes, pedig nem is élnek ott oroszlánok.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!