A demokratikus ellenzéki pártok egyetlen esélye a legalább egymilliónyi nem passzív bizonytalan szavazó megnyerése. Ők ugyanis inkább a baloldallal szimpatizálnak.
A héten tetőzött be egy kétéves folyamat: a Fidesz támogatottsága összeért az MSZP-ével. A Tárki legfrissebb kutatása szerint a 2010 őszi 3 milliós „csúcstábor” mára 1,2 millióra zsugorodott. Viszont az ellenzéki pártok ennek ellenére sem növelték számottevően a népszerűségüket, miközben a Fideszből kiábrándulóknak „hála” a bizonytalanok aránya 49 százalékra nőtt. Ez persze még csak egy mérés, ugyanakkor nehéz nem felfedezni az összefüggést az egyre romló gazdasági helyzet és az arra adott válaszok (telefonadó, tranzakciós adó), az egyre szaporodó korrupciógyanús ügyek (a Közgép-ügyek, Fidesz-közeli vállalkozóknak bérbe adott állami földek), valamint a kormánypárt népszerűségének hirtelen esése között.
A Tárki szerint a kormányzó párt támogatottsága 32 százalékra csökkent, a Jobbik elérte támogatottsági plafonját, a pártválasztók körében a 21 százalékot, az MSZP népszerűsége fél éve kismértékben nő, most 31 százalék, az LMP-é pedig változatlanul 5-10 százalék között ingadozik. A Fidesz és az MSZP támogatottsága a teljes népességen belül is kiegyenlítődött: 16, illetve 15 százalék.
Szakértők arra számítanak, hogy érdemben már nem csökken tovább a Fidesz népszerűsége, viszont ha ilyen magas marad a bizonytalanok aránya (nagyságrendileg 4 millió választó), akkor a Fideszre szabott választási rendszernek köszönhetően ez az 1,2-1,5 millió szavazó is bőven elég lesz a 2014-es győzelemhez. Vagyis az ellenzéknek muszáj meggyőznie a bizonytalanokat, ami szemmel láthatóan nem egyszerű feladat.
Már csak azért sem, mert a Republicon Intézet elemzéséből – amelyhez egy januári Ipsos-felmérés adatait használták – egyértelműen kiderült: a januárban mintegy 3 milliós csoport mintegy harmada tekinthető a politikától tartósan távol maradó választónak. Ők sem az MSZP győzelmét hozó 2006-os, sem a kétharmados Fidesz-többséget eredményező 2010-es választáson nem szavaztak, minden pártról rossz a véleményük, nem tudják eldönteni, milyen kormányt szeretnének és az átlagnál alacsonyabban kvalifikáltabbak – megnyerésükre egyik pártnak sincs túl nagy esélye, pedig inkább jobboldalinak vallják magukat. A másik nagy tábor az „aktív bizonytalanoké”: magasabban kvalifikált, az átlagnál magasabb jövedelemmel rendelkező, a politikát jobban figyelő csoport, aki szeretne részt venni a választáson, ám egyelőre nem talált pártot magának. Az ő megszólításukra lényegesen több esélye van a baloldalnak – e szavazók ugyanis politikai önbesorolásukat tekintve baloldaliak: Mesterházy Attilát preferálják Orbán Viktorral szemben, relatíve az MSZP a legszimpatikusabb párt nekik és többségük kormányváltást szeretne 2014 után. Olyan szavazók ők, akik kiélezett választási helyzetben többségük a baloldali pártokat támogatná. Ők lehetnek bármilyen új, ellenzéki szerveződés bázisai is.
A bizonytalanok harmadik csoportja a klasszikus ingadozóké, akik nagyobb részt 2010-ben a Fideszt támogatták. Körükben a Fidesz és az MSZP elutasítása szinte egyforma; kiélezett helyzetben is alig tudnak dönteni Orbán és Mesterházy között, és hasonló arányban szeretnék látni a Fidesz-kormány munkájának folytatását, mint a kormány leváltását. E választók alacsonyabban képzettek és alacsonyabb jövedelműek; ha ma kellene választani, nem mennének el. Megszólításukra hajszállal nagyobb esélye lehet a Fidesznek, de az MSZP és az LMP is gyűjthet támogatókat.
Mindhárom bizonytalan csoport számára a Fidesz a leginkább elutasított párt. A kormányzó erőt minden esetben a Jobbik követi, míg az MSZP csak a harmadik legelutasítottabb párt – derült ki a Republicon Intézet elemzéséből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
