Próbálok munkát, bármit, akármit találni. Pillanatnyilag a most érettségizett fiam nyári keresetéből van ennivalóra pénz, de szeptembertől egyetemre jár. Fogalmam sincs, hogy a könyveit miből vesszük meg, a 14 ezer forintos gólyatábort hogy fizetjük ki. A számlákat „versenyeztetem”: amelyik már nagyon ordít, azt megpróbálom kifizetni.

 
Kirúgástól nem óv a védett kor

Az együttérzéssel tele a padlás, már a sokadik körömet futom a rokoni, baráti, ismeretségi körben, hisz’ mindenki tudja: az üres munkahelyeket elsősorban informális úton töltik be, nem a munkaügyi központokból, vagy a neten jelentkezőkből. Aktív vagyok, csak időnként billenek át abba a katatón állapotba, amikor reggel fel sem akarok kelni, mert minek… – Szilvia, aki mindezt elmondta 2010 őszén, az önkormányzati választásokkor kapta meg jogvégzett köztisztviselőként a felmondását hatvan napra egy vidéki városban. Azóta betöltötte 56. életévét. Mikulás óta „szabadon igazolható” – lenne. De munka, az nincs. Az egyik helyen a „túlképzettség” a gond, a másikon a kora. Sokáig dogozott gyámügyi területen is: határozott, empatikus. Akár „Jolly Joker” is lehetne valahol.

Béla egy korábban „túliparosított” környéken él, lakótelepen. Városában ma – „hála” a gyárbezárásoknak – jó a levegő, de nincs munkalehetőség egy 57 éves szerszámkészítőnek, aki targoncás, meg ki tudja, milyen más tanfolyamot is elvégzett már. Nem mobil, persze, hogy nem az. Hová a fenébe menjen, vegye a hátára 7. emeleti lakását, mint a csiga?! Van vagy hat-nyolc papírja ilyen-olyan szaktudásról, de mint keserűen mondja, lassan már csak tényleg „arra” lesz mind jó, mert már nem is kemények a lapok, annyit mutogatta őket különféle HR-eseknek…

Két nem, két képzettség – egy kor és egy sors. De rajtuk már nem segít a védett kor – ami ez idáig is megvolt. Őket már fel sem veszik! Ők azok a „védettek”, akiknek munkaviszonyát nem lehet majd az új Munka Törvénykönyve szerint sem az irányadó nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt évben „rendes” felmondással megszüntetni. Bár az elmúlt hetekben az emberemlékezet óta létező jogintézmény eltörlendőnek látszott, azóta változott a helyzet: garantálja a kormány a védett kort, vagyis azt, hogy 55 éves kor felett csak különösen indokolt esetben lehet elbocsátani a munkavállalót. Hogy a kormany.hu oldalon olvasható „tervezet”, amely nem szólt a védettségről, kész gazdaságitárca-tervezet-e vagy csak „konzultációs munkaanyag”, majd kiderül.

A miniszterelnök szóvivője szerint nem azért maradna fenn, mert kiverte a biztosítékot, hanem mert „már a szociális konzultációval eldőlt, ahogy az is, hogy segély helyett a munkalehetőség biztosítása a kívánatos út”. Annak az egymillió embernek – aki visszaküldte a nemzeti szociális konzultációnak nevezett kérdőívet, mindenesetre 92 százaléka a védett korra voksolt.

Abonyi Rita ügyvéd, munkaügyi szakjogász szerint van a törvény – s van a gyakorlat. Úgy véli, csali volt a közvélemény elé hajítás, tesztelte a kabinet, miként reagál a köznép, így most már „közük sincs” a tervezethez. Egy bizonyos: a védett kor valóban bizonyos védelmet, felmondási tilalmat nyújt, de a különös indokkal történő felmondás ellen – ilyen a csoportos leépítés, a munkakör- megszűnés – nem véd, viszont szép végkielégítés jár vele. Ha védett korban mondanak fel, 30 napon belül bírósághoz lehet fordulni, majd valamikor kiderül, a bírák elfogadják-e a munkáltató indokát.

Örülhetünk, ha 5 hónap múlva kitűzik a tárgyalást, egy meghallgatás pedig nem elég az elsőfokú ítélethez. Újabb négy hónap múltán újabb tárgyalás. Jó esetben egy év múlva megvan az ítélet: „nem volt jogszerű a felmondás”. Az exdolgozó visszahelyezését kérte – megkapta. Ám a döntés ugye nem jogerős. El lehet így „jogászkodni” másfél évet, de attól még nincs munka, nincs bér.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben 474 800 fő volt hazánkban munkanélküliként nyilvántartva, de ennél sokkal több a tényleges, az ellátásból már kiesett állástalan, mivel a munkatalálás átlagos ideje valamivel több mint egy év – ehhez képest az ellátás nemsokára mindössze három hónapon át jár majd, a statisztikát bizonyára „javítja”majd, de ettől nem lesz kevesebb az álláskereső. Az 55 éves életkor feletti munkanélküliek száma 39 200 volt tavaly, az 50 felettieké 88 300, s a 45 év felettieké 136 700. Na ez az utóbbi két korcsoport még messze nem védett. Egyébként a statisztikák szerint 24 hónap – két teljes év – után még mindig állás nélküli az országban közel százezer ember: ők azok, akik talán már vissza sem találnak a munkaerőpiacra.

Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének a főtitkára szerint bár a munkavállalói jogok sorát szünteti meg a tervezet, a régi 1992-ben létrejött törvény felett eljárt az idő, az még a lebomló szocialista nagyiparra szabták, ez viszont a mai kis- és középvállalkozói szektor sajátosságait tartaná szem előtt vaskos 294 szakaszával. A főtitkár amondó: a védett kor megtartásának inkább üzenetértéke, „érzelmi töltete” van a munkavállaló oldalán, de a munkaadó számára sem „fájdalmas”. Jogilag viszont messze nem akkora biztosíték, mint az emberek hiszik, hiszen bármilyen védettségűek is legyünk, egy munkáltató akár rutinból is, két perc alatt megírja a „rendkívül indokolt” azonnali felmondást. Amivel semmi sem jár.

 

Isten hozta, Tanácsos úr!

Módosítaná a rendészeti életpálya-modell a hagyományos rendfokozati rendszert. A tervezet a rangok helyett inkább munkakörhöz kötődő megnevezéseket használna. Az úgynevezett megfeleltetési lista szerint azok a rendőrök, tűzoltók, polgári védelmiek, büntetés-végrehajtási dolgozók, akik eddig őrmesterek, törzsőrmesterek, főtörzsőrmesterek, zászlósok, törzszászlósok, főtörzs­zász­lósok voltak, valamennyien a „rendmester” rangosztályba kerülnének.

A hadnagyok, főhadnagyok „felügyelővé”, a századosok „főfelügyelővé”, az őrnagyok „tanácsossá”, az alezredesek „főtanácsossá”, az ezredesek „vezető főtanácsossá” lényegülnének át, a még magasabb rangúak pedig egyszerűen „parancsnokká”. Lelki szemeink előtt már meg is jelent Örkény remekművének új címe: Isten hozta, Tanácsos úr! Bár, ha élhetünk egy szerény javaslattal: talán a „Rendnagy úr” találóbb lenne…

(V. G. P.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!