Holnapután szavaz az Országgyűlés az Alkotmánybíróság jogkörét csonkító kormánypárti javaslatról. Az Alkotmánybíróság a jövőben csak akkor vizsgálhatja a költségvetést, az adókat és a járulékokat, illetve a nemzetközi szerződéseket, ha azok bizonyos alapjogokat sértenek.

  <h1>Orbán Viktor 1992-ben</h1>-
  <h1>Orbán Viktor 2010-ben</h1>-

Orbán Viktor 1992-ben

- – Kép 1/2

Ezek közül kihagyták a tulajdonhoz való jogot, így a magán-nyugdíjpénztári befizetések elvonását nem vizsgálhatná az Alkotmánybíróság.

A kormánypárti érvelés szerint az erkölcstelen végkielégítések visszaszerzése érdekében szükséges az alkotmánymódosítás. A magyar jogállam szempontjából sorsdöntő szavazás előtt álljon itt néhány, minden törvényhozó számára megfontolandó mondat. Olyanok, amelyek nagykorúvá válásukkal nyernek új értelmet. Tizennyolc éves mondatok:

„..elfogadható-e számomra, mint parlamenti képviselő számára, hogy morálisan igazolható okból, akár a legkisebb mértékben megkurtítsunk alkotmányos elveket. A válaszom az, hogy bármilyen erkölcsi okról is legyen szó, ez sohasem történhet meg. Innentől kezdve minden más kérdés másodlagos… hogy ha valaki hajlandó alkotmányos elveket áthágni morálisan igazolható okokból, akkor az nem én vagyok. Ez esetben másra kell szavazni, mert az én politikai fölfogásomba ez már nem fér bele.” Orbán Viktor mondatai 1992-ből.

Publicisztikánk hasonló gondolatokból áll. Mindegyik Orbán Viktoré.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!