Daniel Kehlmann: Szenteste, Hatszín Teátrum, április 7.
A német nyelvű irodalom sztárszerzője, Daniel Kehlmann az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Új darabjának ősbemutatóját februárban tartották Bécsben, majd München után rögtön Budapesten, a…
Drámai este volt. Éjfélig feszülten vártuk az eredményt. Robban-e valahol a bomba
Szilágyi Bálint, aki nemcsak rendezte, de fordította is a darabot, merészen s jó érzékkel választott. Daniel Kehlmann igencsak friss darabja, ha nem is a legkiválóbbak közül való, de annál felrázóbb. Nyíltan beszél, még ha a töményen radikális nézeteket egy pohár limonádéba (a krimi műfajába) csepegteti is, s úgy nyeleti le velünk.
A rendezés cseppet sem leplezi a darab már-már agitatív voltát, sőt ebben is merészen ráerősít: a két színész gyakorta kifordul felénk és nekünk mondja szélsőséges gondolatait. Az előadás részrehajló, hiszen itt egyértelműen a forradalmi gondolatokat valló professzor asszony oldalára billen a mérleg, ennélfogva nincs igazán nézetek egymásnak feszülése, s bennünket sem sarkall összeütköztetésükre. Így e valós időben játszódó kihallgatás történetben a feszültséget elsősorban az idő kelti, amely megkerülhetetlenül és folyamatosan szem előtt van, és egyre fogy.
E radikális gondolatokkal aláaknázott bűnügyi drámában Frantz Fanon strukturális erőszak elméletének híve vívja szópárbaját a rendszer emberével, aki a biztonságunkat hivatott szolgálni. Mármint látszólagos biztonságunkat. Ráadásul a biztonság biztosítása azzal jár, hogy elveszi a szabadságunk: megfigyeltekké tesz valamennyiünket.
„Nem tökéletes, de nincs ennél jobb rendszer” – véli a nyomozó.
„Csak azért, mert nem tudjuk elképzelni, még nem igazolja ez állítást” – replikáz a filozófia doktora.
Petrik Andrea képes mindvégig nyitva hagyni a kimenetet, karakterét sokesélyesre formálja. Attól kezdve, hogy egy mindent megkapó, így könnyen el is érő úrilány, aki luxusában megengedheti, hogy lázadozzon, a múltját megtagadó s radikalizálódó, bombagyártó filozófusnőig mindent szerencsésen a pakliban hagy. Rába Roland meg a ripacstól a szürke végrehajtóig, szadistától a ravasz észemberig sok színt felskiccel figurájára.
Az a baj a joggal, hogy az emberek élni akarnak vele – hangzik el a kihallgatás során e rendőrtől. Jobb igazságtalanságot elszenvedni, mint elkövetni – vallja Szókratész szavaival a kihallgatott. Ha így is van, meg kell tanulnunk kiállni valamiért. Lépni kell. Valami radikálisat. Mert nincs más út. És mert minden perc számít, hiszen a bomba tényleg ott ketyeg alattunk. És mert a szakadék szélén már nem elég a filozófia.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
