Az orvosok negyede ma már nem választaná az orvosi hivatást, és saját helyzetüknél már csak az egészségügy állapotát látják kritikusabbnak. Az eddigi legátfogóbb felmérés adatai az orvosok érdekvédői szerint figyelmeztetőek, mert végletes elkeseredettséget és kiábrándultságot jeleznek.
Már nemcsak kiégett és túlterhelt, de pályaválasztását is megbánta a gyógyítók jelentős része. A Magyar Orvosi Kamara és a Magatartástudományi Intézet eddigi legátfogóbb felmérésében több mint ötezer orvost kérdeztek helyzetükről és az egészségügy állapotáról. A megkérdezettek pontosan negyede, ha ma dönthetne, nem ezt a hivatást választaná: a válaszadók több mint háromnegyede rossznak, vagy nagyon rossznak látja az egészségügy helyzetét, és pesszimista a rendszer jövőjére vonatkozólag. Minden második orvos saját helyzete miatt is elkeseredett, és több mint 45 százalékuk úgy véli, a körülmények tovább romlanak majd.
A felmérés számokkal is kimutatta, amit eddig is láttunk: az orvosok zöme fáradt, kiégett és pesszimista. A megkérdezettek átlagosan, hetente valamivel több mint 37 órát dolgoznak főállásában, 12 órát másodállásban, 15,5 órát ügyelnek, illetve újabb 5 órát töltenek munkához kapcsolódó utazással, ingázással. Többségük jelentősen túlterheltnek érzi magát, és az orvosok közel felének nagyon gyakran jelent komoly problémát a hivatás és a családi élet összehangolása. Minden harmadik közülük azt vallotta: munkavégzés közben rendkívül sokszor tapasztalnak feszült helyzeteket, ami teljesítménycsökkenést, érzelmi kimerülést okoz, és sok esetben depresszióhoz vezet. Az orvosok közel 50 százaléka szenved alvászavarokban, a megkérdezettek fele érzi munkanapokon kialvatlannak magát. A magyar gyógyítók 25 százaléka két, mintegy 12 százalékuk három munkahelyen dolgozik. Ügyeleti munkát a válaszadók közel fele lát el. A gyógyítók érdekvédői szerint a helyzet különösen aggasztó, hiszen az egészségügyi az egyik legkockázatosabb munkahelyek egyike: az orvosnők átlagosan 7, a férfiak 5 évvel rövidebb életre számíthatnak, mint az „átlagos” magyar lakosság.
Dr. Béltecki János, a Magyar Orvosok Szövetségnek elnöke szerint világszerte folyamatosan nő az orvosok presztízse, nálunk viszont különösen romlanak a munkakörülmények, fizikális és lelki értelemben is, a gyógyítók kettős szorításban végzik munkájukat nap mint nap. „Míg egy átlagos munkavállaló egy hónapban 174 órát dolgozik, az egészségügyben ez 238 óra. A teher a beosztással egyenes arányban nő, s míg korábban többszörös volt a túljelentkezés mondjuk egy főorvosi állásra, ma – kis túlzással – lámpással kell keresni a szakembereket – mondja Dr. Béltecki, aki szerint a legaggasztóbb az az apátia, ami ma az egzisztenciális nehézségekkel is küzdő orvosok körében tapasztalható. – Az elmúlt tíz évben folyamatosan csökken a szakmában az összetartás, az egymásért való kiállás. Az orvosokat nem érdeklik a politikai, társadalmi történések, magukba fordultak. Az, hogy a felmérésben minden ötödik kolléga azt mondta, nem választaná már ezt a pályát, a végső elkeseredettség mutatója.”
A krónikus betegségek áttekintésekor kiderült, hogy a megkérdezett orvosok körében a legnagyobb arányban a magas vérnyomás (33,3%) fordul elő. (Izom- és csontrendszeri betegségek: 25,6%, allergia: 20,3%, szem-: 16,9% és a gyomor-bélrendszeri betegségek: 13,2%.) Az orvosnők pályakezdésének speciális nehézségeire hívja fel a figyelmet a veszélyeztetett terhességek, spontán vetélések és a terhességet veszélyeztető munkahelyi ártalmak magas aránya.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
