Több tízmillió forint mögé rejtene törvénysértéseket a külügy: a külképviseletek ugyanis számos alkalommal nem a jogszabályokat betartva szerződtek külföldi cégekkel. A jövőben azonban bármilyen vállalkozással összeállhatnak, és ez óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Majdnem 29 millió forint – ennyit kér azért a Külgazdasági és Külügyminisztérium, hogy elárulja, a külképviseletek milyen külhoni cégekkel, magánszemélyekkel szerződtek különböző feladatokra 2012 januárja után, illetve a megbízott cégeket (az államháztartási törvénynek megfelelően) átvilágították-e.
Az adatokat Tóth Bertalan próbálja kipréselni a tárcából, de első körben a „külügy” hárított, és mindössze a külképviseleteknek „dolgozó” cégek listáját mellékelte, illetve a kontraktusok tárgyát jelölte. Utóbbiak sok fogódzott nem nyújtanak a tényleges teljesítményről, ugyanis a lista olyan általános fogalmakkal operál mint bérlés, szállítmányozás, és így tovább. Arra, hogy miért nem közölt részleteket, illetve miért nem mellékelt az átláthatósági nyilatkozatokat, a külügy azt a foghíjas magyarázatot adta, hogy az „adatigénylés teljesítése a kért adatok mennyiségére tekintettel, a minisztérium alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével járna”. A külügyi „óradíj” ugyan nem ismert, de meglehetősen borsos lehet, hiszen e pluszmunka költsége lett volna az említett majdnem 29 millió forint.
Azonban egyértelműen kilóg a túlárazási lóláb, hiszen mint az MSZP frakcióvezetője rámutatott, a minisztériumi táblázat azt mutatja: egy külképviselet – a kért időszakban átlagban 12 külföldi céggel – szerződött. Ez a szám pedig a nagy létszámú külképviseletek, vagy a programokat bonyolító kulturális intézetek esetében sem éri el az ötvenet, azaz álságos a külügy „túlmunka kifogása”.
Nem véletlen, hogy Szijjártó Péter tárcája így titkolózik. Ezt támasztja alá, hogy a minisztérium helyettes államtitkára az Országgyűlés gazdasági bizottságának ülésén nagyon diplomatikusan arról beszélt: a tárca megkísérelte betartani az államháztartási törvényben foglaltakat, de a nyilatkozattételre „nem mindig volt lehetőség”.
Azt a helyettes államtitkár sem titkolta, hogy „ha nincs nyilatkozat, akkor kifizetéseket elméletileg nem lehetne teljesíteni”. A puha fogalmazás azt sejteti, a külképviseletek több alkalommal megsérthették az államháztartási törvényt.
Ezt erősíti az a friss jogszabályváltozás, miszerint hiába átláthatatlan egy külföldi cég, ha egy külképviselet akar vele szerződni, akkor minden más jogszabály ellenére átláthatónak kell tekinteni. Tóth Bertalan szerint mindez lehetőséget ad a korlát nélküli offshore-ozásra, noha azt az Alaptörvény és az államháztartási törvény egyaránt szigorúan tiltja. Arról nem beszélve, hogy nemzetbiztonsági szakemberek szerint így végtelenül könnyű kijátszani a biztonsági szabályokat – aminek eredményeképpen egy idegen hatalom bármikor üzleti és stratégiai titkok birtokába juthat (lásd interjúnkat a 8. oldalon).
Úgyhogy az MSZP frakcióvezetője írásbeli kérdésében arra vár választ Szijjártó Pétertől, hogy az átláthatósági nyilatkozatok hiányában mégis ki engedélyezte a kifizetéseket; kit terhel a felelősség azért, hogy a tárca nem tartotta be az Alaptörvény és az államháztartás rendjéről szóló törvény előírásait; lesz-e felelősségre vonás?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!