Lazán csonkolták saját jogaikat a kormánypárti képviselők, amikor az Országgyűlés illetékes bizottságában kötelességszerűen támogatták Lázár János javaslatát a rendeleti költségvetésről. Ugyanis így a Tisztelt Ház is tárgyalhatja az államháztartási törvény átírását, és ha rábólint, akkor nem lesz szükség a fideszes honatyákra ahhoz, hogy a miniszterelnök év közben tetszéses szerint átrendezze a büdzsét.
A rendszerváltás óta az volt a menetrend, hogy a pénzügyekért felelős miniszter az országgyűlés elő terjesztette az éves költségvetést – elfogadása után a kormány annak alapján kényszerült gazdálkodni. Persze voltak tartalékok váratlan helyzetekre – a félretett pénzeket a kormányfő mozgathatta. Ám ha biztonsági tartalék kevésnek bizonyult, a miniszterelnöknek a parlamenthez kellett folyamodnia, hadd alakítsa át a büdzsét. És akkor is „instanciázni” kényszerült, ha a kabinet előre nem tervezett kötelezettségeket akart vállalni.
A most benyújtott módosítás szerint a kormánynak már csak az úgynevezett sarokszámokhoz (például a hiánycél) kell tartania magát, ám „házon belül” oda tologathatja az egyes tételeket, ahová csak akarja – ehhez elegendő egy rendelet. Magyarán a hivatalos költségvetés köszönő viszonyban sem lesz a kabinet tényleges költésével. Különösen veszélyes eleme a tervezett módosításoknak, hogy korlátlanná tennék a kormány kötelezettségvállalását.
Arról sem feledkezhetünk el, hogy a jövő évi költségvetés lesz ebben a kormányzati ciklusban az utolsó teljes büdzsé. És a rendszerváltás óta jellemző, hogy a ciklus végén mindig farnehéz a költségvetés. A választások előtti osztogatást már eddig is nehéz volt ellenőrizni, most egy újabb demokratikus féket iktatnának ki a rendeleti költségvetéssel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!