Nemzeti egységet szeretnének teremteni azok a Bissau-Guinea-i katonatisztek, akik csütörtökön elmozdították a hatalomból a miniszterelnököt és az ideiglenes államfőt, majd egy nappal később a hadsereg vezérkari főnökét is.
A puccsot végrehajtó katonai vezetők több párt elnökét is felkeresték, hogy gondolkodjanak azon, részt vennének-e egy nemzeti egységkormány megalakításában, amelyben a védelmi és a belügyminisztérium a katonaság ellenőrzése alatt áll.
A tisztek azt állítják, nem törnek hatalomra, csak nem tűrik tovább, hogy egy idegen ország katonái tartsák ellenőrzésük alatt a hadsereget és gyakoroljanak befolyást a kormányra.
Az egykori portugál gyarmat, 1974-ben nyerte el a függetlenségét. Azóta folyamatos a belső viszály, és az ország kedvelt tranzitállomása lett a Latin-Amerikából Európába irányuló drogkereskedelemnek. Az elmúlt majdnem négy évtizedben egy elnök sem tudta kitölteni a mandátumát. A nehéz helyzet miatt kérték fel a szomszédos Angolát, hogy segítsen a hadsereg kiképzésében. Tavaly óta 200 angolai katona állomásozik Bissau-Guineában, amit a helyi katonai elit sérelmezett és ürügyként használt fel a mostani puccsra. Hiába jelentette be Angola, hogy kivonja a csapatait, a lázadókat ez nem befolyásolta. A puccs megelőzte az elnökválasztás második fordulóját, amelyet április 29-re tűzték ki, de kérdéses, megtartják-e egyáltalán, hiszen az ország miniszterelnökét az ideiglenes elnökkel és a vezérkari főnökkel együtt a puccsisták fogva tartják.
Az ECOWAS (Nyugat-afrikai Gazdasági Közösség) szerint a katonai puccs azt jelzi, hogy Bissau-Guinea-ban továbbra is zűrzavar uralkodik.
Az ECOWAS-nak egyébként mind több dolga van a térségben. A tavalyi elefántcsontparti polgárháború után ismét be kellett avatkozniuk, ezúttal Maliban. Az országban az 1960-as évek, azaz a függetlenség elnyerése óta elégedetlenkednek a tuaregek. A Nigerben, Algériában és Líbiában elő törzs tagjai önálló államot szeretnének létrehozni. Maliban legutóbb 2006 és 2009 között lázadtak fel, de a kedélyeket csillapította, hogy Moammer Kadhafi líbiai diktátor saját országában kiemelt közösségként kezelte őket. Viszont Kadhafi eltűnésével a tuaregek kiváltságai is megszűntek, és egyre többek bukkantak fel a környező országokban. Maliban októberben alapították meg az Azawad Nemzeti Felszabadítási Mozgalmat (MLNA), amelynél célja az, hogy az északi, tuaregek lakta Azawad régió autonómiát kapjon. A mozgalom januárban robbantotta ki a legújabb felkelést, melynek következtében több tízezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A helyzetet tovább bonyolítja: Észak-Maliban főként a kilátástalan gazdasági helyzet miatt, a fiatalok körében egyre népszerűbb az al-Kaida észak-afrikai szárnya (AQIM).
Márciusban Amadou Toumani Touré mali elnököt katonai vezetők egy csoportja elmozdította a hatalomból, mondván a kormányzat nem fegyverezte fel őket megfelelően ahhoz, hogy felvehessék a harcot a tuaregekkel szemben. Az ECOWAS szankciókat vezetett be az állam ellen, hogy nyomást gyakoroljon a katonai juntára: lezárták a határátkelőket és felfüggesztették a pénzügyi, gazdasági és diplomáciai kapcsolatokat az országgal. A regionális szervezet és a junta végül megegyezett arról, hogy fokozatosan átadják a hatalmat a civileknek, ezért pénteken ideiglenes államfőt neveztek ki, és folynak a tárgyalások az új kormány összetételéről. Dioncounda Traoré, az új elnök pedig máris totális háborút hirdetett a tuareg felkelők ellen.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
