Új magyar párt alakul Szlovákiában, ezzel háromra nő a felvidéki magyar választók kegyeiért harcoló formációk száma. Az egységes, etnikai alapon létrejött kárpátmedencei magyar pártok mindegyike válságban van, s az alternatívaként megcsillanó „vegyespárt” sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A felvidéki magyar közéletben bombaként robbant a hír, hogy a Bugár Béla által alapított és vezetett Híd-Most magyar-szlovák pártból kivált Simon Zsolt volt alelnök és miniszter új pártot készül bejegyeztetni. Ezzel nem csak az a gond, hogy a szlovákiai lakosság 8,4 százalékát kitevő, 456 ezer fős magyarság politikai képviseletének biztosítása a megosztottság miatt még nehezebbé válik, hanem az is, hogy jelzi mindkét eddig alkalmazott modell hiányosságát.
Kísérlet a vegyespárttal
Felvidéken, eltérően a többi kárpát-medencei, magyar kisebbségi közösségtől, egyedülálló módon az etnikai alapú politizálás mellett 2009-től megjelent a csak „vegyespártként” emlegetett Híd-Most. Bugár Béla formációja arra épült, hogy nem lehet és nem szabad a kisebbségi problémákat csak etnikai alapon közelíteni, azt a többségi társadalom tagjaival és támogatásával, az általános társadalmi-gazdasági problémák keretében kell képviselni. A Híd, amely a szlovák– magyar megbékélés fórumának tekinti magát, igen sikeresen indult, 2010-ben már parlamenti párt lett 8,2 százalékos eredménnyel, az etnikai alapú Magyar Közösség Pártja (MKP) pedig nem tudta átlépni a parlamenti küszöböt. A siker nagymértékben annak volt köszönhető, hogy a pártalapító Bugár Béla, aki az MKP korábbi elnöke is volt, Szlovákia egyik legnépszerűbb politikusa.
A vegyes pártban szerepet vállaltak a kisebbségi problémák irányába nyitott szlovák politikusok, tagságában, szavazói között megjelentek szlovákok is, de egy bizonyos, talán lélektani határt nem tudtak átlépni – nem tudtak a színmagyar vidékeken az MKP helyére lépni, választási eredményük pedig 2012-ben, illetve 2016-ban 6,50– 6,88 százalék közé zuhant.
Ideológiai alapú szakítás
A megrekedés nyilvánvaló volt, a szakadás azonban nem. Simon Zsolt, a párt második embere azt követően lépett ki a Híd-Mostból, amikor a 2016-os választást követően Bugár koalícióra lépett Robert Fico baloldali Smerjével és a Jan Slota elnöksége idején az ország legmagyarellenesebb pártjaként ismertté vált SNS-sel, amely Andrej Danko elnöksége alatt szalonképes jobboldali konzervatív néppárttá lett.
A szakítás tehát ideológiai alapú, nem pedig a magyar képviselet etnikailag vegyes formája miatt történt. De Simon eddigi szavaiból egyelőre az szűrhető le, hogy az új párt immár „magyar” lesz.
Maguk alatt vágták a fát
Az már egyértelműen látszik, hogy az égető kisebbségi gondok – nyelvhasználat kérdése, oktatás – viszonylagos rendezettsége a szomszédos államok mindegyikében felszínre hozza az ideológiai pluralizmus iránti igényt. A romániai, szerbiai, ukrajnai magyarok helyzete ma már összehasonlíthatatlanul jobb, mint etnikai pártjaik születésekor, a rendszerváltás után. Ezek a pártok – RMDSZ, VMSZ, UMDSZ, KMKSZ – kemény politikai harcok során elért eredményeikkel önmaguk alatt vágták a fát. Egy mai erdélyi fiatal óvodától egyetemig tanulhat magyarul, ő már nem akar pusztán azért az RMDSZ-re szavazni, mert az magyar. Így Erdélyben ugyanazon rétegekben, mint a Híd-Most szlovákiai szavazótábora, várakozással tekintenek az állítólag készülő román– magyar Hídra, amelynek magyar arca az RMDSZ-ből frissen kilépett Eckstein-Kovács Péter, román részről pedig az „Elegem van Romániából!” röpirattal elhíresült Sabin Gherman lesz. A szlovák példa azonban azt mutatja, a lélektani gátak lebontása nem egyszerű.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
