„A pénz megrontja az emberek lelkét” – mondta lassan három évtizeddel ezelőtt François Mitterrand volt francia elnök. François Hollande, akinek nagyok az esélyei arra, hogy ő legyen a következő államfő, hasonlóképpen gondolkodik: egy hónappal ezelőtt valóságos háborút indított a pénzügyi világ ellen azzal az ötletével, hogy ha megválasztanák, 75 százalékra emelné azoknak az adóját, akiknek évi jövedelme háztartásonként meghaladja az 1 millió eurót.
Ha valóban bekövetkezik az, amit a közvélemény-kutatások jósolnak, akkor Hollande másban is követheti példaképét, és a francia Szocialista Párt (Partie Socialiste, PS) politikusa másodszorra foglalhatja el az Elysée-palotát.
Ehhez azonban hosszú utat kellett a szocialistáknak megtenniük. Azt még elviselte a büszkeségük, hogy Mitterrand tizennégy évig tartó elnöksége után a jobboldali Jacques Chiracot választották meg 1995-ben, de az már hatalmas pofont jelentett számukra, hogy a 2002-es elnökválasztás második fordulójába nem a PS jelöltje jutott be, hanem a szélsőjobbos Nemzeti Front (Front National) elnöke, Jean-Marie Le Pen. A párton belüli ellentéteket csak évek alatt sikerült elsimítani.
2006-ban Hollande, aki akkoriban a PS főtitkára volt, a következő évi elnökválasztásokra készülve hatalmas tagtoborzási kampányba kezdett az interneten. Annak hatására, hogy a csatlakozáshoz szükséges díjat 20 euróra szállította le, rövid időn belül a mitterrand-i időket idéző 200 ezer fősre nőtt a párt tagsága. A reformok és sikerek ellenére a 2007-ben végül jelöltjüket, Ségolene Royalt legyőzte Sarkozy.
Egy éve újabb megrázkódtatás érte őket, mikor Dominique Strauss-Kahnnak szexbotránya miatt távoznia kellett a politikából, pedig az IMF vezérigazgatójáról gondolták azt, hogy Sarkozy méltó ellenfele lehet. Úgy tűnik viszont, hogy az elhúzódó válság megoldotta a szocialisták gondjait: a gazdasági visszaesés, a megszorítások és a munkanélküliség miatt Sarkozy minden idők legnépszerűtlenebb elnökeként fejezi be első ciklusát, és az állampolgárok döntését az sem befolyásolja, hogy az említett problémákról nem Sarkozy tehet személyesen. Éppen ezért – a rossz nyelvek szerint – a PS akár egy szamarat is jelölhetett volna elnöknek, az is nagy eséllyel indulna az államfői posztért.
De ez mit sem változtat azon, hogy ha az utóbbi hetekben Sarkozy az egyes intézetek felmérései szerint az első fordulóban 1-4 százalékponttal meg is előzheti Hollande-ot, a döntő, második fordulóban a szocialista jelölt még mindig meggyőző különbséggel nyerne, hiszen az a mintegy 10-14 százaléknyi választó, aki először a politikai palettán a PS-nél is balrább található Baloldali Front (Front de Gauche) jelöltjét, Jean-Luc Mélenchont támogatja, másodszorra Hollande mögött zárna össze. Ez pedig ismét Mitterand-t idézné, akinek azért sikerült 1981-ben győznie, mert szövetséget kötött a kisebb baloldali pártokkal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
