Jelentős nehézségekbe ütközik a Semmelweis Egyetem azon törekvése, hogy – néhány nappal korábbi bejelentésének megfelelően – létrehozzon egy kompetens, tekintélyes és független tagokból álló testületet, ami kivizsgálná Schmitt Pál doktori fokozatszerzésének körülményeit.
A Népszabadság úgy értesült, hogy a szakterületen járatos, a francia nyelvet is ismerő szakértők egymást után utasítják vissza a felkérést, nyilvánvalóan az ügy politikai szempontból kényes volta miatt. Lenne is mit vizsgálni. És nemcsak azért, mert kiderült, hogy egy bolgár kutató mellett hasonló formában a német tudós, Klaus Heinemann hosszabb szövegei is helyet kaptak Schmitt Pál doktori értekezésében. Összegeztük a még mindig magyarázatra váró ellentmondásokat.
➊ Schmitt Pál (MR1-Kossuth Rádió): „Az, hogy tartalmilag ez egy kisdoktori volt, az azért fontos, mert ez megengedte, hogy a dolgozat végén, egyben soroljam fel a forrásmunkákat.”
Valójában: Bármilyen tudományos munkában lábjegyzetként már azon az oldalon, ahol az idézet megjelenik, fel kell tüntetni annak pontos forrását.
➋ Schmitt: „A különbségek aztán abból adódnak, ki milyen következtetéseket von le ebből a törzsanyagból.”
Valójában: Az államfő által hivatkozott 35 oldalas következtetés, amely szerinte újdonságnak számít, tehát megállja a helyét doktori disszertációként, nem is létezik. A 215 oldalas dolgozat 211. oldalán kezdődik a „Következtetések” című fejezet, ami mindössze egyetlen oldalból áll, és nagyjából szó szerinti fordítása Georgijev 1987-es dolgozatának azonos című fejezetének. Ezt „A jövö (sic!) olimpiai programja” című kétoldalas rész követi, majd egy egyoldalas, 21 tételes szakirodalom lista zárja a disszertációt. Közben az Index és a hvg.hu is kiderítette: egy német tudós, Klaus Heinemann hosszabb szövegeit is szó szerinti fordítással, forrásmegjelölés nélkül emelte át Schmitt a „saját” értekezésébe. A szakirodalom jegyzékben Schmitt ezt a művet is úgy tünteti fel, mintha magyarul létezne, holott valójában egy 1991-ben angol-francia tanulmánykötet egyik darabja.
➌ A KEH közleménye: „Schmitt Pál a forrásként is megjelölt Nyikolaj Georgijev neves sporttörténészt személyesen, jól ismerte. Kutatásaik során több résztéma megtárgyalása során együttműködtek.”
Valójában: Schmitt forrásmegjelölés nélkül emelt át részeket egyrészt Georgijev munkáiból, csak a bibliográfiában, magyarul említve meg azokat. Egy ilyen munkának önálló kutatáson kell alapulnia, és jelentős új tudományos eredményeket kell tartalmaznia, legalábbis a Testnevelési Főiskola 1985-ben elfogadott doktori szabályzatának értelmében. Közös munkáról nem esik benne szó.
➍ Schmitt: „a Testnevelési Egyetem kinevezett mellém egy opponenst és egy konzulenst, ahogy ez minden doktori dolgozatnál szokás.”
Valójában: A konzulenst mindig a hallgató választja ki. A Schmitt dolgozatát bíráló opponensek személye is megkérdőjeleződik, mivel a doktori szabályzat értelmében nem vehet részt a doktori disszertáció bírálatában olyan személy, akitől a jelölt munkájának tárgyilagos értékelése nem várható. Ezzel szemben két opponense tagja volt annak a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsnak, tehát 1992-ben is fölérendelt viszonyban állt bírálóival, akik végül – kifogásaik ellenére is – summa cum laude minősítették dolgozatát.
➎ Schmitt: „Kisdoktorim van a Testnevelési Egyetemen. Soha senki sem kényszerített rá, nem is használom a titulust, a névjegyemen sem olvashatod.”
Valójában: Schmitt Európai Parlamenti életrajzának 11 különböző nyelven írt verziójában kifejezetten PhD-t tüntet fel magának.
Feloszlatni, lemondani
A politikai alternatíva hiányáról egyetemisták diskurálnak a Vár felé buszozva: muszáj az ellenzéknek összefognia, csak úgy lehet leváltani a kormányt – hangzik a végszó a Dísz téri megállónál. Több százan állták végig a Diploma(f)osztó néven meghirdetett civil demonstrációt szombat délután. Miközben a Sándor-palotánál a Magyarok világszövetsége két tucat, fekete mentébe öltözött szimpatizánsa, árpádsávos zászlókat lengetve azon tanakodott, melyik hídon gyalogoljanak át Pestre. A Köztársaság barátai csoport által szervezett tüntetésen hét szónok váltotta egymást. Ferencz Norbert, az Új szemlélet csoport nevében bírálta a „bóvli doktort” és elitváltást sürgetett. A köztársasági elnöknek azt üzente: „két főnévi igenév a teendő: feloszlatni és lemondani. Rövid o-val”. Vámos Anna, a Civil kontroll – Egymillióan a demokráciáért csoport társelnöke viccország viccállamfőjének nevezte Schmitt Pált, azt pedig sajnálatosnak, hogy Sólyom László nem szólal meg az elnöki pozíció besározása kapcsán. Bors József, a Magyar Szolidaritás Mozgalom ifjúsági tagozatának tagja egy léket kapott naszádról beszélt, Kalmár Szilárd szociális munkás úgy vélte: ciki ma Schmitt Pálnak lenni, s a köztársasági elnök úgy ugrál a Sándor-palotában, mint évtizedekkel ezelőtt a tévétornában. A Melós becenevű Komjáti Imre Edelényből jött, a „prolik nyelvét beszélve” sorolta fel a kormány hibás lépéseit, amelyek miatt „üres rántott leves és híg paprikás krumpli a melósok vasárnapi ebédje”. A tüntetés a Kalózpárt akciójával ért véget: a dr. Schmitt Pál molinóból kivágták a titulust jelző két betűt és tiszteletbeli kalóznak választották a köztársasági elnököt.
(K. V.)
Bárhonnan kiszûrik a plágiumgyanút
Az internet korában már nem érdemes mások dolgozatát a sajátunkként leadni: sokkal könnyebb lebukni. Az MTA SZTAKI plágiumkereső rendszere, a KOPI folyamatosan frissül, és néhány óra alatt képes egy dolgozatról megállapítani, hogy hány százalékban támaszkodott más művekre. Azt viszont már az egyetem ítéli meg, hogy jogosan vagy jogtalanul használt-e fel valaki idegen forrást. A program december óta nem csak tudományos munkákat, hanem – a világon elsőként – a fordításokat is felismeri, így a Wikipédiából átvett részeket akkor is megtalálja, ha azt a diák lefordította, például angolról magyarra. „Körülbelül 30 ezer különféle dokumentumot töltöttek fel eddig a felhasználók” – mondta lapunknak Pataki Máté tudományos munkatárs. Ez első hallásra soknak tűnik, mégis van hová fejlődni, hiszen egy-egy egyetemen évente több ezer tudományos munka készül. Hogy derül ki, hogy valaki más forrásokat emel be a saját munkájába? Elsősorban a konzulensnek kell figyelnie, és ismernie a nála szakdolgozó hallgató által felsorolt szakirodalmakat. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy a felhasznált szakirodalmak listájáról lemaradnak tételek (hiszen minél hosszabb ez a lista, annál alaposabb munkáról tanúskodik). Akkor is van esély a lebukásra, ha valaki idegen nyelven írt szakirodalomból lop. Tipikus hiba, hogy a dolgozat egyes passzusai (a máshonnan fordított részek) nem megfelelő magyarsággal vannak megfogalmazva, vagy elütnek a dolgozat egészének stílusától.
D.-H. N.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
