Veszélyes precedenst teremthet, hogy Varga Mihály titkosította az államháztartás finanszírozásával és az adósságkezeléssel kapcsolatos, stratégiai jelentőségű adatokat, illetve az egyes döntéseket megalapozó háttérszámításokat (Erről Faragó József írt elemzést a VH előző számában, "A titokzatos Varga Mihály" címmel). Ám nemcsak a titkosítás ijesztő, hanem az is, ami a büdzsé publikus részéből kirajzolódik.
A Policy Agenda számításai szerint a kormány szisztematikusan szaggatja szét a szociális hálót. A válság kirobbanásának évében, 2008-ban a költségvetés a GDP 15,9 százalékát költötte társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra – 2009-ben pedig már a nemzeti össztermék 16,1 százalékát. Jövőre ez az arány 14,3 százalékra sorvad, azaz a kormány 560 milliárddal ad kevesebbet a szociális célokra, mint 2008-ban.
Arányaiban a munkanélküliek ellátását csonkolta a legdurvábban az állam: a 2008-as 0,4 százalékról 0,1 százalékra csökkent az erre költhető pénz. A nyugdíjak sem úszták meg: korábban a GDP 10 százaléka ment e célra, most 8,6.
A családi pótlék „befagyott”: évek óta nem emelkedett az összege, így a növekvő GDP miatt most már csak a megtermelt nemzeti össztermék 1,5 százaléka jut erre (2008-ban 2 százalék). Pedig ha az állam tartaná a korábbi szintet, akkor most a családi pótlék, a gyes, a gyed, gyet összegét 33 százalékkal lehetne megemelni.
És miközben az állam a szociális kiadásokat módszeresen kurtítja, saját működésére nem sajnálja a pénzt: korábban a GDP 6 százalékából jött ki, most 8,4 százalékát viszi el. Pedig ezen a soron 2010 és 2016 között 2300 milliárd forintot is spórolhatott volna. De nem tette.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
