„Most talán jobban megértik majd az izraelieket” – mondta Dan Diamant. A Tel-Avivban élő újságíró és idegenvezető rendszeresen publikál különböző zsidó témájú lapokban, és elég markáns véleménye van Izraelről és a terrorizmusról. „Ha van ország, amelynek polgárai évtizedek óta kénytelenek együttélni a terrorral, akkor az Izrael. Igen, van olyan, hogy egy őrült hátba szúr valakit az utcán, fényes nappal, de őrültek mindenhol vannak – vallja Dan Diamant. – Ettől nem áll meg az élet. Mi azt mondjuk: mit csináljunk? Bújjunk az ágy alá? Mit gondolnak, most jobb lenne bárkinek Párizsban vagy Brüsszelben?”
Az izraeliek pontosan értik, min mennek keresztül a nyugat-európaiak. Nekik ez nem újdonság. „Amikor a késelésekről mindennap hírt adnak a televíziók, sokan elfelejtik, hogy a ’70-es években naponta haltak meg emberek a libanoni rakétatámadásokban Észak-Izraelben. Néhány hét után az már nem volt annyira izgalmas, hogy tudósítsanak róla. De az itteniek pontosan tudták, hogy mi a cél: rettegésben tartani az embereket. Kés vagy rakéta, mindegy.”
Izrael ma sem kevésbé biztonságos, mint tavaly vagy tíz évvel ezelőtt volt – vallja az izraeli újságíró, és ezt egy különös számsorral támasztja alá. „Az Izrael Projekt – nevezzük így – több mint 100 éves. Ezért az országért ez idő alatt körülbelül 30 ezren haltak meg – van egy lista a hősi halottainkról, amelyet naponta frissítünk. A másik oldalon ott van az Európa Projekt – nevezzük így. Hány zsidó halt meg azért, mert az, ami? 6 milliónál is több. Akkor most itt veszélyesebb élni, a mindennapos terrorban, vagy a békés Európában?”
„Az emberek veszély- és biztonságérzete az események következtében oszcillál. A félelem fokozódik az aktuális veszély idején, és amikor az megszűnik, az élet visszatér a régi kerékvágásba” – ez már Uri Müller véleménye. Az Izraelben élő pszichiáter szerint ez néha több, máskor kevesebb időt vesz igénybe, de mindig megtörténik. „A lányom mesélte tavaly a »Szilárd Szirt« (Cuk Eitan) hadművelet idején, hogy amikor autóban ült, és megszólalt a sziréna, miközben kiugrott a gyerekekkel a kocsiból, és rájuk hasalt az úttesten, hogy védje őket, megfordult a fejében: hát ezért jöttem haza Amerikából? De másnapra ez már eszébe sem jutott.”
Az izraeli emberek „terápiája” alapvetően három elemből táplálkozik – mondja az orvos. Elsősorban a cionizmusból. Ez az állam ideológiája, amelynek lényege, hogy „Izrael a mi otthonunk”. A másik, az első pillanattól fogva minden izraeli számára egyértelmű üzenet: „itt biztonságban vagy, a hadsereg megvéd”. A harmadik ebből következik: „ha bajba kerülsz, segítünk, megvédünk”. Ha egy izraeli bárhol a világon túszul esik, biztos lehet benne, hogy a hadsereg vagy a titkosszolgálat mindent elkövet annak érdekében, hogy kiszabadítsa.
Izraelben mindenki pontosan tudja, érti, hogy miért fontos az éberség. „A lányom a napokban ment az utcán, és úgy érezte, követik. Folyton hátrafordult, felgyorsított. Később rájött, hogy akit terroristának vélt, egy átlagos járókelő volt. Megkérdezte tőle, nem volt-e kellemetlen érzése, hogy ő hátrafelé forgolódott. A nő válasza az volt: nem, megértem” – meséli Uri Müller.
Az izraeliek persze – amellett, hogy az átlag európainál jóval harcedzettebbek – éppen olyan emberek, mint ők. „Itt is érvényesek az általános pszichológiai alapelvek, amelyeket veszély esetén alkalmazunk: az elfojtás, az áttolás, a racionalizálás vagy a tevékenységbe menekülés. Amikor a fiunk bevonult egy gyalogos harci egységbe, a feleségem mellékállást vállalt, hogy kevesebb ideje legyen aggódni” – mondja a pszichiáter.
Az izraeli szakemberek felkészültek arra, hogy a nehezebb időszakokon is átsegítsék a hozzájuk fordulókat. Ilyenkor a problémásabb helyeken, például ahol rakétatámadásoknak vannak kitéve, vagy ahol terroristatámadás történt a közelben, a kezelésre szorulók száma főleg a gyerekek körében magasabb. Aztán mikor újra csend van, a kezelést igénylők száma a régi.
Egy 2012-ben kiadott depressziókutatás szerint Izrael a fejlettebb gazdaságú országok közül a 0–20-as skálán 6%-on áll a depresszió szempontjából. Előtte Japán 3, Németország 5, Hollandia 5,5 százalékkal. (Legmagasabb Észak-Írországban, 20,5% és az USA 19,5%.) „Az izraeli beteg nem szorong másképp, mint egy nyugat-európai – állítja az orvos. – Ha egy páciensem elkezd az ország biztonsági vagy gazdasági problémáiról panaszkodni, én mindjárt megkérdezem: milyen egyéni probléma bánt most?” – állítja Uri Müller.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!