Emberéletek, anyagi javak és értékes percek vesznek el nap mint nap az utakon. A balesetek és a forgalmi dugók nem csupán pénzben kifejezhető kárt okoznak, de az autóban ülők lelkiállapotát is megterhelik. A karambolozó sofőrökön kívül a közlekedéstudományi szakemberek is törik magukat. Ők szerencsére a helyzet javítása érdekében.
A világszerte sok gondot okozó közlekedési dugókról a közelmúltban a brit Independent nevű napilap készített összeállítást. Eszerint a kényszerűen álldogáló és pöfögő autók évente 20-30 milliárd fontnyi veszteséget jelentenek az Egyesült Királyság központi büdzséjének. Az Egyesült Államokban pedig, ahol a sofőrök egy esztendőben összesen mintegy 500 ezer évet töltenek a volán mögött, az újság által közölt felmérés szerint 100 milliárd dollárra rúg a torlódások által okozott kár. – A megoldás a dugódíj – vágják rá a külföldi példákon fellelkesedve a gyors és határozott megoldások hívei. Mások azonban arra hívják fel a módszer hazai támogatóinak a figyelmét, hogy a belvárosba behajtók fizetési kötelezettségének a bevezetése csak azután fogadható el, ha biztosítottak az előfeltételek: vagyis a város határában biztonságos és olcsó – akár ingyenes – parkolókban hagyhatják az autójukat, utána pedig gyorsan, kényelmesen és szintén nem túl drágán juthatnak be az elővárosi tömegközlekedési eszközökkel a központba. De nem csak az álldogálás és poroszkálás, hanem a száguldás és szabálytalankodás is sokba kerül. Idehaza egyes becslések szerint mintegy négyszázmilliárd forintra tehető az emberéletek elvesztéséből, az egészségügyi ellátások költségeiből, a kiesett munkaidőből, valamint a járművek sérüléseiből adódó kár.
Mérnökök, matematikusok és pszichológusok is vizsgálják világszerte a békésebb, takarékosabb és jobban működő közlekedés lehetőségét. Vannak, akik az alapoktól indulnak: onnan tehát, hogy miként lehet minél „dugómentesebb” várost tervezni. Tökéletes megoldás persze nincsen: régészeti leletek bizonyítják, hogy elakadt ló és kocsi már az ókori Pompejiben is volt, hanem New York példája is: a hosszú, egyenes utak és szabályos útszerkezet ellenére a torlódások egyáltalán nem szokatlanok a városban.
A műszaki szakemberek matematikai modellekkel, az autóba beépített programozható sebességszabályozó készülékkel és optimalizált forgalomirányítási rendszerekkel veszik fel a küzdelmet az autósok életét megkeserítő jelenségekkel. Két magyar kutató, az USA-ban dolgozó Orosz Gábor és Stépán Gábor akadémikus, a BME Gépészmérnöki Karának dékánja például azt bizonyította be a közelmúltban, hogy a gépjárművek számának növekedése és a forgalom szempontjából kritikus szintje nem feltétlenül vezet dugókhoz az országúton. Ehhez szükség van az „emberi tényezőre”, vagyis az autósok rossz vezetési stílusára és a modern műszerekhez képest jóval lassabb reakcióképességükre. A szakirodalom szerint a torlódásokkal szemben hatékony eszköz lehet a forgalom mind több résztvevőjét irányító, jól összehangolt rendszer. Olyan szisztéma, amelyben az autóba épített műszerek mellett forgalomirányító lámpák, az úton és annak szélén elhelyezett kamerák, valamint érzékelők is együtt szabályozzák a forgalom ritmusát. Az elképzelt ideális állapothoz képes még jóval fejletlenebb, de ehhez hasonló rendszerek néhány helyen, például London környékén már ma is működnek. Magyarországon ez még egyelőre a nagyon távoli jövő, de aki ki akarja kerülni a dugókat, az már igénybe vehet olyan szolgáltatást is, amelynek keretében GPS-vevővel és internetkapcsolattal rendelkező mobiltelefon segítségével tudja valós időben figyelni a forgalmi helyzet alakulását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!