Az utolsó pillanatig nyitott kérdés a vasárnapi választás kimenetele. Nemcsak az arányok, hanem a végeredmény is. Vannak ugyan komoly esélyesek és kevésbé esélyes pártok, jelöltek, de – főként az egyéni választókerületekben – bármi megtörténhet, ahogy azt nemrég a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás eredménye is mutatta. Abban – politikától és pártoktól függetlenül – szokatlanul teljes az egyetértés, hogy mindenkinek el kell mennie szavazni, hiszen a határon túliakkal együtt több mint nyolcmillió választó dönti el, ki vezesse az országot a következő négy évben. Közéleti szereplőket, híres embereket, választókat kérdeztünk arról, miért mennek el szavazni és miért tartják fontosnak a választást. „Minden szavazat számít”, „Már nem igazi választás, ám még van”, „Nem ér csak a kanapén ülve hőzöngeni és sajnáltatni magunkat” – érkeztek a válaszok. Sokan az utolsó pillanatban döntenek, ez talán nekik is igazodási pontot jelenthet, ha a pártválasztásban nem is, az aktivitásban mindenképpen.
Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus: Feltétlenül elmegyek szavazni, mert ez állampolgári és lelkiismereti kötelességem, nem fordult még elő, hogy kihagytam volna. Az, hogy kire adom a voksom, nem kitalálás dolga, hanem állásfoglalás. A magyar Európa legindividualistább nemzete, a taktikai szavazásról pedig azt gondolom: az összefogás nem magyar specifikum.
Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas magyar szociológus, egyetemi tanár: Először is: amióta demokrácia van, elvből elmegyek szavazni, mert az általános titkos szavazás egy demokrácia legfontosabb intézménye. Ezt az elvet annak ellenére követem most is, hogy demokráciánk már súlyosan sérült. A sérültség egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy a választási rendszert úgy alakították át, hogy a kormányzó pártot választással nem vagy csak csodával határos esetben lehetne leváltani, vagyis már nem igazi választás. Ám még van. A tétje most az, hogy az ellenzéki pártok mennyire lesznek jelen a politikában. Minél többen választunk, annál valószínűbb a nagyobb jelenlétük, vagyis nő a kormánypárti túlhatalom korlátozásának esélye. Ezért örülnék, ha sokan éreznék ennek a közügynek a jelentőségét, azaz sokan mennének szavazni.
Frölich Róbert főrabbi: Vallásos zsidóként bibliai kötelességem annak a városnak a békéjéért küzdenem, amelyben élek. Ez a prófétai parancs. Azt gondolom továbbá, hogy mindenkinek, aki csak egy kicsit is felelősen gondolkodik saját és gyerekei jövőjéről, akinek van valami elképzelése arról, hogy milyen országban szeretne élni, annak kutyakötelessége négyévenként egyszer elmenni és leadni a voksát.
Gryllus Dorka színművész: Önmagában már az nagyon jó, hogy olyan világban élünk, ahol elmondhatjuk, amit gondolunk . És ha már van egy ilyen lehetőségünk, akkor ezzel klassz dolog élni. Amikor én születtem, még mindent eldöntöttek a fejünk fölött. Boldog vagyok, hogy ahhoz a generációhoz tartozom, amely már szabadabban mozoghat a világban. Hallom persze azokat a hangokat is, hogy áh, nem kell ugrálni, nem kell beleszólni, úgyse számít, amit mondok, úgyis eldöntik nélkülem, de ez csupán rossz beidegződés. Jogunk és kötelességünk, hogy beleszóljunk. Aki azt mondja, hogy azért nem megy el szavazni, mert az az egy szavazat úgyse számít, gondoljon arra, hogy hányan állnak még így hozzá rajta kívül. Sokszor egy szavazat pedig már nagyon nem mindegy.
Gyabronka József színművész: Én nem értem azokat, akik nem mennek el szavazni. Főleg a kollégákat. Úgy érzem, hogy a művészeti pályán dolgozó embereknek kötelessége az igazság keresése. Az nem létezik, hogy Szophoklész, Molière vagy Szomori Dezső nevében dumálunk a színpadon, ehhez képest a hülyeség az elvünk az életben. Ennek a szakmának van egy ilyesfajta felelőssége is. Az, hogy nem megyünk el szavazni, maga az őrület. A felelősség sutba dobása. Én sem hittel és lelkesedéssel megyek. Nem! Befogott orral fogok szavazni. Mert muszáj! Valamiért vagy valami ellen. Most leginkább valami ellen!
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnök-lelkésze: Eredetileg azon az állásponton voltam, hogy a Fidesz által kreált választási rendszerben és „játékszabályok” szerint nem lenne szabad részt venni a választásokon, hiszen nyilvánvaló, hogy az se nem tiszta, és nem mutatkozik esély arra, hogy tisztességesen lehetne győzni vagy ugyanígy méltósággal veszíteni. Most is azt gondolom, hogy a vasárnapi választások eredménye (az ellenzéki oldal összefogásra való képtelensége vagy késlekedése miatt is) nagyjából borítékolható, mégis, azt hiszem, elmegyek szavazni, hogy azokkal legyek együtt és azokat bátorítsam a jelenlétemmel, akik mindent vállalva, szívvel-lélekkel óhajtják a változásokat. Egyébként szoktam szavazni, és töretlen reménykedéssel várom, hogy eljöjjön az a történelmi pillanat, amikor ennek ténylegesen van is értelme.
Kálid Artúr színművész: Természetesen elmegyek szavazni. Tulajdonképpen azt nem értem, hogy valakinek, sokaknak ez mitől nem természetes. Persze én is sokat rágódom, hogy kötök-e kompromisszumot, van-e olyan jelölt és párt, ahová megalkuvás nélkül behúzhatom az ikszet. Talán arra a következtetésre jutok, hogy nincs. Talán egyre reményvesztettebb leszek. Talán… Talán… Talán… Na de kérem szépen! Így hová jutunk? Ha már minden remény elveszett, majd azt motyogjuk tükörbe bámulva vizenyős tekintettel, hogy „Talán érdemes lett volna kipróbálni, hogy mi is az a demokrácia”?
Kemény Zsófi slammer, költő, író: Mindenképpen elmegyek szavazni, mert azt gondolom, hogy ez állampolgári kötelességem. És jogom is. Az országgyűlési és az önkormányzati választásokra mindig elmentem. (Ez eddig csak egy-egy alkalmat jelent.) A mesterségesen felfújt, elképesztően ostoba és tendenciózus kérdéseket feltevő „népszavazásokat” nem érzem kötelezőnek. Tudom, hogy egyéniben kire és listán melyik pártra fogok szavazni. Szerencsémre az egyéni körzetemben nincs szükség taktikai szavazásra, mert nálunk hagyományosan a baloldali jelölt viszi a körzetet, valószínűleg ez idén is így lesz. Azért „szerencsémre”, mert taktika ide, taktika oda, nem lennék képes a Jobbikra szavazni.
Kincses Gyula egészségügyi szakértő: Hiszek abban, hogy az egész rendszerváltás azért volt, hogy valamilyen közvetlen módon befolyásolni tudja az ország irányát. Ugyan nem voltam soha Fidesz-szavazó, megértem azt, aki 1990-ben liberálisként rájuk szavazott. Mégis, elég kicsi az esélye annak, hogy valaki ma, ugyanezen elvek alapján ismét rájuk voksoljon. Most nagyon fontos, hogy egyéniben arra a jelöltre adják a voksukat az ellenzéki szavazók, aki a legesélyesebb.
Kovács Patrícia színművész: Szerintem mindenkinek kötelessége elmenni szavazni. Nem ér csak a kanapén ülve hőzöngeni és sajnáltatni magunkat. Minden szavazat számít. Minden egyes szavazat befolyásolhatja a gyerekeink jövőjét. Felelősséggel tartozunk értük.
Lackfi János költő, író, műfordító: Mindenki csak tégla a falban, de téglák nélkül nincs fal. Azt hiszem, ezért szavaztam eddig is, elmentem mindig választani. Egy hang nem hallatszik ki a zsivajból, de nekem fontos, hogy az én hangom is megszólal. Most is elmegyek, mert bár ez nem az elképzelhető világok legszebbike, mégsem létezik ennél szebb világ. Legfeljebb elképzelni tudunk olyat. Adok egy esélyt a nekem fontos értékeknek, miközben tudom, hogy nincs az a politikus, aki ezeket teljes mivoltukban képviselné.
L. Ritók Nóra művész-pedagógus, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és Művészeti Iskola igazgatója: Mindig is ott voltam a szavazásokon. Mert részt akarok venni azokban a döntésekben, amelyek meghatározzák a következő éveket az életemben. Most is ott leszek. És a legjobb meggyőződésem szerint fogok szavazni. Mert van véleményem a folyamatokról, a világról körülöttem. Kritikus vagyok, de ez csak akkor lesz hiteles, ha élek a szavazás lehetőségével is. A szavazás lehetőség a változásra. Nincs olyan, hogy „úgy sincs mit tenni”, meg „mit számít az én szavazatom…”. Mert lehet tenni, és mindenkié számít. És nemcsak magam miatt megyek el. Hanem az ügy miatt is, amiért dolgozom. Az esélyegyenlőségért, a kirekesztés minden formájának elutasításáért. Mert jobb, élhetőbb világot szeretnék. Mindenkinek.
Nádasdy Ádám író, költő, műfordító, egyetemi tanár: Tessék menni szavazni, hiszen azért tartjuk fönn az államot, hogy néha kifejezhessük a véleményünket. Akár úgy is, hogy a kedvencünkre szavazunk, akár úgy is, hogy juszt se szavazunk erre vagy arra, hanem bárkire inkább. A választás megrendezése szörnyű nagy költséggel jár, amit mi, adófizetők állunk (hiszen az államnak nincs más pénze, mint amit tőlünk beszed – na jó, meg valamicske Brüsszelből), szóval magunknak rendezzük. Mint egy ringlispíl: ha már befizettünk, üljünk is föl rá!
Pásztory Dóra kétszeres paralimpiai bajnok úszó: Én az a típus vagyok, akit boldoggá tesz, hogy döntési helyzetbe kerülhet. Az egyik legnagyobb kincs az életben, hogy van választási lehetőségünk, amit meg kell becsülni. Most először veszek részt a szavazáson Londonban élő magyarként, és segít, hogy a külföldi újságírók perspektívájából is látom a magyarországi folyamatokat, illetve egy másik ország hétköznapjairól, politikai kultúrájáról is van tapasztalatom. Szeretném, ha a számomra fontos értékek érvényesülnének, de ezt most először nem azért szeretném, hogy nekem könnyebbek, élhetőbbek legyenek a napjaim, hanem, mert tényleg ez az az ország, amihez legjobban kötődöm.
Révész Nándor (egy Angliában tanuló magyar fiatalember): Portsmouthból (Hampshire, D é l A n g l i a ) kell Londonba utaznom, hogy szavazhassak: ez nagyjából 120 kilométer, két óra vonaton. Én még szerencsésnek mondhatom magam, jó pár Angliában élő magyar barátom (Aberdeenből, Norwichból, Bristolból) nem tud munka vagy pénzügyi okok miatt elutazni a hozzájuk legközelebbi külképviseletre, annak ellenére, hogy szeretnének szavazni. És hogy miért megyek el szavazni? A NER mechanizmusai évek óta szeretnék elhitetni Magyarországgal, hogy állampolgárokként az egyetlen dolgunk a szolgai meghajlás és a rettegés az éppen aktuális közellenségtől. Hiszem, hogy ez az út a semmibe visz: itt az ideje, hogy a közbeszédet aktív állampolgárokként közös és valódi problémáinkra irányítsuk. Csak így teremthetünk egy élhetőbb Magyarországot mindenki számára: legyen akár hazatérésen gondolkodó, külföldön tanuló vagy dolgozó, vagy egy borsodi közmunkás. 1450 kilométer távolság nem változtat semmit, ugyanúgy felelős vagyok a Magyarországon élő családomért, barátaimért és minden magyarért.
Setét Jenő roma polgárjogi aktivista: Vannak olyan p o l i t i k u s o k és politikai erők, akik és amelyek meg akarják vonni az iskolázatlan emberek szavazati jogát. Azért is megyek el szavazni, mert szerintem az egyenlő, általános választójog érték. Mi, romák sok dologban hátrányban vagyunk az életben, azonban a választójogban egyenlőek vagyunk. Az én szavazatom is ugyanannyit ér, mint mindenki másé, ezért is megyek és szavazok! A szavazatommal bele akarok szólni a közös társadalmi döntésekbe. Ezért is megyek és szavazok április 8-án!
Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, aki 1999 és 2002 között az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkára volt: Szerintem három nyomós okunk biztos van a részvételre. Egyrészt, mert van miből és kiből választani. Másfelől, csak akkor van jogunk számon kérni azt, hogy mi történik az országunkban, ha magunk is elmondjuk, hogy szerintünk mi történjen. Harmadrészt pedig a demokrácia, vagyis az, hogy szabadon és közösségben dönthetünk, a legnagyobb rock ’n’ roll a világon.
Veiszer Alinda televíziós újságíró: Elmegyek szavazni, mert imádom, hogy a hatéves lányom izgul a szavazás előtt. Látom rajta, amit éreznem kellene. És azért is megyek, hogy ő, amikor majd szavazhat, legyen kire. Szeretném, ha megtanulná, hogy amíg csak lehet, beleszólunk a minket körülvevő világ dolgaiba. Véleményt mondunk róluk, és alakítjuk azokat. Ezt gyerekkorban kell megtanulni, hogy a demokrácia olyan legyen, mint a levegő, a világ legtermészetesebb dolga, amiért, ha kell, még küzdeni is érdemes, nemhogy részt venni a választásokon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
