Vérre menő viták témája karácsony táján, sokszor családon belül is, hogy a töltött káposzta vajon pirospaprikával vagy anélkül lesz tökéletes? Én speciel az előbbire esküszöm. A paprika eléggé jelentős befolyásoló tényező – a 19. századra komplett települések történelmébe szólt bele.
Az 1860-as évektől rohamtempóra kapcsolt az ipar. Főleg az dobott nagyot rajta, amikor rájöttek, hogy ha kivágják a paprika erét, akkor nem csíp az őrlemény. Az édes vagy csemegepaprika igazi különlegesség lett. Beindult az export, előbb a Monarchiában, aztán a két világháború közt (akkor már eredetvédelem alatt) Németországtól az USA-ig mindenfelé. Ahogy mondták: a paprika felrakta Szegedet, később Röszkét, majd Kalocsát a világtérképre. Sorra épültek a paprikamalmok, eleinte vízhajtásúak, például a Tiszára, később pedig gőzmalmok, melyek körül önálló települések nőttek ki a semmiből. Néhány még ma is látható: lassan és méltatlanul behódolnak a totális enyészetnek.
A Kalocsa melletti Bátyán éppen árulnak egyet, az ára potom 35 millió forint. Figyelembe véve a tényt, hogy egy 1891-ben épített ipari emlékről van szó, az ár nem is olyan megrendítő, csak épp kizárólag a környező földekkel együtt adják. A hirdetés szerint az épület dózerolható, a telkekre pedig bármit, de tényleg bármit felhúzhat az új tulaj – ha megépül az új Duna-híd, akkor itt, vagyis ott a Kánaán. Csak drukkolhatunk, hogy aki megveszi, értékelni fogja, hogy a telkén Közép-Európa legnagyobb paprikamalma áll, és ha másért nem, a pirospaprikás töltött káposzta miatt megmenti az épületet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!