„Találkozzunk Kati néninél, a sétálóutcában!” – Kati néni olyan ma Székesfehérváron, mint anno nekünk volt az óra a Moszkván vagy a kút a Felszabon.
Tizenhat éve tologatja egyhelyben portékáját döcögős bronzkocsiján a Liszt Ferenc utcában: az akkori városvezetés kezdetben mindent megtett annak érdekében, hogy az egykori fertályos kofáknak emléket állító Kocsis Balázs-alkotás ne rontsa a belváros képét. Mintha szégyellték volna Kati nénit, aki, sok korabeli öregasszonyhoz hasonlóan, kis kocsiban vitte a négy részre, azaz fertályra vágott, saját zsírjában ropogósra sült kacsákat és libákat a piacra. A néni állítólag nem fiktív kofa, hanem Molnár Imréné Boda Katalin, aki még 93 éves korában is árulta kocsijából a tejet, tejfölt, no meg persze a sült liba- és kacsafertályokat.
A szobrot 2000. november 25-én, többéves kálvária után végül felavatták a szobrász műterme előtti kertben, de mostani helyére csak egy január 12-i gerillaakcióval kerülhetett.
A Városszépítő és -védő Egyesület – dacolva a szakhatóságok büntetésével – titokban kiállította Kati nénit a Liszt Ferenc utcába, és egy urnát helyezett mellé: aki szeretné, hogy maradjon, dobjon be egy cetlit, IGEN felirattal! A helyiek olyannyira üdvözölték a giccsbe hajló zsánerszobrot, hogy Kati néni nemcsak maradt, de még az a legenda is nagyon hamar elterjedt róla, hogy az orra szerencsét hoz. Aki megsimogatja, annak minden kívánsága teljesül!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!