A fagyi visszanyal - Szex, szerelem, terápia
A nyár legtúlfűtöttebb filmjében Sophie Marceau és Patrick Bruel közt olyan elemi vonzalom vibrál, amivel ki lehetne hipózni a szürke valamennyi árnyalatát, de csak addig működik igazán, amíg be nem teljesül. Élvezet nézni Marceau-t a szabad szájú, lehengerlően dögös Judith szerepében, ahogy a frászt hozza az épp absztinenciát gyakorló szexfüggő főnökére.
Ilyen, ha a fagyi visszanyal: Lambert nem érhet hozzá, nem is gondolhat rá, különben félő, hogy azonnal elveszti a fejét. Ezért a kínok kínját kell kiállnia, hogy távol tartsa magától álmai nőjét, aki viszont úgy tekeredik rá, mint buja lián a fatörzsre. Még munka közben is folyton a szex a téma köztük és előttük, mivel párterapeutaként csak azt látják, hogy a legtöbb házasság ezen – vagyis inkább ennek hiányán – csúszik el. A helyzetből minden lehetséges komikumot ki is facsarnak, kacaghat és kuncoghat a közönség. De miközben Judithról kiderül, miért próbálja a szeretetéhségét szexszel csillapítani, és kihívó viselkedése valójában alacsony önbecsülést rejt, Lambertnek csak a „rovott múltja” köszön vissza az időnként feltűnő exszeretők személyében. Még futólag megismerjük az anyját (az elbűvölő Sylvie Vartan) is, de ő sem olyan sárkány, hogy rátelepedne a fiára vagy érzelmi zűrzavarokat okozhatna benne.
A gondok ott kezdődnek, mikor meg kell magyarázni, hogy nem csupán szex lehet – kell legyen – kettejük közt, hanem a nagy szerelem. Ehhez persze elengedhetetlen a fizikai-kémiai magnetizmus, de mi van, ha ennél nincs több a dologban? Ha nem is egy-, de akár többéjszakás kaland is belefért volna, ahelyett, hogy bántóan eldurvulnak a dolgok, mikor már mindketten féltékennyé akarják tenni a másikat, majd derült égből leteperi őket a happy end.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!