AlkalMáté Trupp: Gál Kristóf, Jurányi Inkubátorház - Kozolics Erzsébet színházi jegyzete a Vasárnapi Hírek Teátrum rovatában.
Máté Gábor a magyar színésznevelés egyik központi alakja. Színésztanár, színész, rendező és 2011 óta a Katona József Színház igazgatója. Az utóbbi években kezd egyfajta igazodási pont lenni a magyar (színházi) kultúrában. Intézménnyé válásának kezdetét mi sem jelzi jobban, mint hogy gyakran szólaltatják meg a színházhoz vagy kultúrához lazábban kapcsolódó közéleti témákban is. Máté pedig mindig udvariasan, elegáns polgári stílben, de kritikai véleményét nem véka alá rejtve fejti ki mondandóját. Rendezőként is: kritikusan, de polgári szellemben alkot. Nem színházújító (mégiscsak a 60. életévét tölti be jövőre), de hiánypótló társadalomkritikus.
A 2003-ban végzett színészosztályával vitt AlkalMáté Trupp előadásai ugyanezt célozzák kicsiben és szórakoztatóan.
A 2007 óta évente újraverbuválódó csapat egy-egy tagjának élettörténetén keresztül, a ma negyven felé tendáló generáció problémái, a színház és a társadalom viszonya, és általában véve az élet sorsfordító pillanatainak természetrajza bontakozik ki. Nem véresen komolyan – mégiscsak nyári előadás-sorozatról van szó, amely elsősorban talán a fanatikus színházrajongóknak szól – inkább minőségi kabaréjelenetek formájában.
Idén Gál Kristóf eddigi élettörténetét göngyölítették fel. Nem véletlen, ha az olvasó számára nem, vagy nem a színházhoz kapcsolódóan cseng ismerősen ez a név. Gál ugyanis pályaelhagyó. Jelenleg a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. És az AlkalMáté Trupp Gál Kristófja éppen ezt, az elhagyás stádiumait tárgyalja: a kényelmetlen, nem működő helyzet felismerését, az önmarcangoló őrlődést, és az újrakezdés lehetőségét. Mindezt nemcsak szakmai, de magánéleti és világnézeti síkon is boncolgatva – persze kellő iróniával és humorral. Gál egész életét tematizálja az erős keresztény neveltetés, majd fokozatosan megromló sikerületlen házassága. Az ő kálváriakabaréját látjuk a színpadon, amelyben szorosan összekapcsolódik a színházi létezés lehetetlensége a magánéleti tehetetlenséggel. Színészként nem tud családapa lenni, szakmát vált, rendőr lesz – és elveszíti a felesége szerelmét. Ok-okozati összefüggés persze nincs, inkább csak kérdésfelvetés: mit érdemes feláldozni és miért?
Mondják, hogy a színészi élet alázatos lemondással jár, elhívatás kell hozzá, akár a szerzetesi pályához. Gált másfelé terelte az élet, más szolgálatot választott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!